Nem vagyunk egy locsolkodós család... Ennek ellenére amióta a férjem ismerem, ez volt az első húsvét, amikor nem jártuk körbe ilyenkor a családot. Az elmúlt évek során is mindig úgy gondoltuk, hogy nem megyünk, de idén be is tartottuk. Olyannyira, hogy még a szomszédba sem mentek át a fiúk :)

Amíg nem volt gyerekünk, azért nem szeretett menni a férjem. Amióta megszületett, arra hivatkozik, hogy majd akkor lesz kedve, ha a fiunk már verset mond, és már tudja, hogy miért locsolkodunk. Vallásosnak vallom magam (a magam módján hiszek Istenben és abban, hogy ami velünk történik nem véletlenül történik...a Jó Isten tanítani akar nekünk, valami fontosat akar "mondani"), de ennek ellenére magam se tudom, hogy miért is van a locsolkodás, talán a feltámadás.... (szégyellem magam...:(, ígérem utána olvasok)

A fiam viszont megtanult egy szép locsolkódós verset, ami már nagyon ügyesen mond, persze a klasszikus:)

"Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni?"

Sajnos nem volt alkalma rajtam kívül senkinek sem elmondani. Nekem is a fürdőszobában, vízzuhataggal a kezében tette, de azért jó muri volt.

A férjem ugyanis hétfő délutánra úgy lerottyant, hogy lábra is alig tudott állni. A dereka becsípődött. Szerencsére és hála a flektornak és a voltarennek, mára már jobban van. :)