Először is szeretnék beszámolni arról, hogy a fiam jól van!!!! Március 12-én voltunk EEG-n. Azt mondták, hogy ha a novemberi eeg-jére azt mondták, hogy talán a legjobb volt....hát ez még attól is jobb lett.:)

És ami ehhez még hozzá tartozik, hogy decemberben megismerkedtünk egy nyíregyházi természetgyógyásszal, aki a Varghánál tanult és dolgozott évekig és most nyíregyen saját praxisában kezel a vargha-módszert is alkalmazva. Alig egy hónapig jártunk heti 1-szer Budapestre és heti 1-szer Nyíregyházára, amikor a nyíregyi kezelő azt mondta, hogy úgy érzi, a gyerkőc nagyon jól van és elegendő lenne a számára már heti 1 kezelés is. Az élet is azt akarta, hogy ne járjunk többször....Nagy hidegek jöttek és hóesés január közepén, így nem mentünk fel Pestre, aztán Peti beteg lett... Úgy döntöttünk, - amikor már a harmadik hete volt, hogy csak heti 1 kezelést kapott, - hogy akkor már ne is menjünk vissza Pestre....

Hetente egyszer járunk Nyíregyházára, de a kezelőnk szerint elegendő lenne már kéthetente egyszer is.  

Nyár végével ismét elkezdődött az óvoda....az első két hétben nem volt különösebb problémánk, Peti élvezte a óvodába járást, és nem volt különösebb panasz rá. Aztán ez kicsit megváltozott...Elkezdtek az óvonénik panaszkodni és Peti sem akart már annyira oviba járni (persze az oviellenállás most nem érte el azt a szintet, ami korábban egy párszor már előfordult). Szeptember első hetében rohamunk volt. Ilyen formában még sosem jelentkezett. Semmi mást nem láttam rajta, csak hogy furcsán néz, és szólításra nem reagál...a tekintetében láttam, hogy kívül került a világon. Mindeközben csak állt és nézett meredt tekintettel szó nélkül. Másodperceken belül ölembe vettem, beszéltem hozzá, és vártam mikor szólal meg. Kb. fél percig tartott az egész, majd elaludt. Az elalvásból már 100%-ig biztos voltam benne, hogy rohamozott.

A dolog egy hét múlva két egymást követő napon is ismétlődött. Jeleztem a kezelőjének a Vargha Intézetnél, és azt tanácsolta Andi, hogy menjünk vissza az Öreg Varghához felülvizsgálatra. Megtettem, bejelentkeztünk és október elejére már kaptunk is időpontot. A klinikai kezelőnek nem jeleztem a dolgot, mondtam a férjemnek, hogy szerintem az óvodakezdéssel járó stressznek kellett valamilyen formán feloldni, ennek tudtam be a rohamokat. (ami persze vagy így van, vagy nem)

Október legeleje: megtörtnént a felülvizsgálat....a kezelendő pontok változtak, a Vargha azt ígérte megmutatja a legfontosabbakat, amelyeket nekem is nyomkodnom kellene otthon (ez még egyenlőre nem történt  meg...)

Október 8-án, 5 nappal a felülvizsgálat után újabb rohamunk volt. 10-én MRI vizsgálaton jártunk. Az eredményt még nem tudjuk, de szerintem nem fog kimutatni semmit...(legalábbis ezt akarom hinni....)

A klinikai kezelőorvosnak ekkor jeleztem a rohamokat, amire úgy döntött, hogy az egyik gyógyszerét a Kepprát váltsuk le egy újra, Inovelonra. Nem nagyon volt más választásunk....elkezdtük lecserélni. Egy kicsit örülök a cserének, mert a Kepprának nagyon sok negatív mellékhatása van, amelyek közül a legrosszabbakat tapasztaltam is a gyereken (agresszivitás, viselkedés zavarok, ingerlékenység, hasfájás...)

Az Inovelonnak elvileg kevesebb a mellékhatása, hát meglátjuk.... Egyenlőre ott tartunk, hogy holnap lesz az első napunk, amikor már nem kapja Peti a Kepprát és a hét elején volt egy rövid, kb. 15 másodpercig tartó elbambulós, kicsit pislogós rohamunk.

Nagyon hinni akarom, hogy ez az új gyógyszer jó lesz...Az oviban azt jelezték, hogy mintha kissé nyugodtabb lenne Peti (ez jó hír), viszont dél közeledtével már nagyon látszik rajta, hogy fáradt...

Én azt látom rajta, hogy mintha figyelmesebb lenne, javult az emlékezőkéje....

Azt hiszem ezek vezéreltek, amikor úgy döntöttünk a férjemmel egyetértésben, hogy orvosi támogatás nélkül nem vághatunk bele gyógyszercsökkentésbe. Helyette a heti 1x-i alkalmas budapesti kezelést választottuk és kipróbáltunk egy másik talp reflexológust heti 1 alkalommal. Kb. egy hónap elteltével a gyerkőcnek több egymást követő napon is elbambulós rohama volt. Úgy döntöttünk visszatérünk a Varghához heti kétszeri alkalomra, illetve visszavittük a Klinikára is, ahol az EEG-je romlást mutatott, a gyógyszerszintjei az alsó határt súrolták, ezért az egyik gyógyszerének növelése mellett döntött a kezelőorvos.Szóval ennyit a gyógyszer csökkentésről....szerintem ez a kérdés nálunk úgy legalább egy évre elnapolva.....

Beszéltem több orvossal is a Péter gyógyszercsökkentését illetően. Mindannyian nagyjából ugyanazon a véleményen voltak, és lényegében úgy érzem, meg is győztek bennünket arról, hogy ne kezdjük el csökkenteni a gyógyszereket.

Próbálom pro és kontra állítani a különböző érveket és egyenlőre az orvosok felé hajlok, bár hiszek a Vargha gyógymód erejében, és abban, hogy az, hogy most jól vagyunk, nekik köszönhetjük.

A legfőbb érvek a csökkentés mellett:

-semmiképpen nem jó, hogy a gyereket hosszú távon ilyen sok kemikáliával tömjük,

-a gyógyszerek lassítják a fejlődését, a különböző mellékhatásaikról már nem is beszélve,

-a Varghánál lévő kezelőnk szerint Peti szervezete már felkészült arra, hogy szép, lassú, fokozatos gyógyszercsökkentés mellett, és a további általuk végzett kezelések mellett ellássa azt a funkciót, amit jelenleg csak gyógyszerek segítségével tud,

A legfőbb érvek a csökkentés ellen:

- jobb a Peti EEG-je, de !!! nem tökéletes, hiszen a bal agyfélteke felett még mindig jelentkeznek tüske hullámok, és ilyen EEG mellett még három év múlva se kezdenék el a gyógyszereit csökkenteni - nem elég, hogy tünetmentes, az EEG-jének is tökéletesnek kell lennie hozzá

- most nem rohamozik, de nincs rá garancia, hogy akkor sem fog, ha elkezdjük a gyógyszercsökkentést,

- félő, hogy ha rohamozni kezd, nem lesz megállítható, esetlesegesen az ESES visszatér, ami katasztrófa lenne, hiszen a fejlődésének legfontosabb időszakában, ismét nem fog tudni fejlődni...

- neurológus vélemény szerint nem szedünk túl sok gyógyszert ahhoz képest, hogy milyen súlyos epilepszia típusba tartoztunk és lényegében már maga az - hogy nem növeljük a gyógyszert és a gyermek viszont nő - gyógyszercsökkentés,

- a gyógyszerek nem gátolnak annyira a fejlődésben, mint ha most újra elkezdene rohamozni.

Azt a tanácsot kaptuk, hogy amellett, hogy szedjük továbbra is a gyógyszereket, csináljuk a vargha módszert és térjünk vissza később erre a kérdésre, mondjuk egy év tünetmentesség után (most van kb. 5 hónapja, hogy utoljára rohamunk volt), hogy akkor mit mutat az EEG...Hajlunk e tanácsot megfogadni, de !!!! ha véletlenül neurológus is olvassa a blogomat és a bejegyzéseimet és ellenkező véleménye van, és támogatná a gyermekem mihamarabbi gyógyulását és úgy gondolja segítene a gyógyszercsökkentésben, úgy látja, hogy a mellette szóló érveket még lehetne sorakoztatni és az ellene szóló érvek balgaság...stb. és felügyelné a dolgot és kontrollálná...kérem keressen meg!!!!!

Túl vagyunk a felülvizsgálatokon. A klinikán készített EEG, bár újabb javulást nem mutatott, de továbbra is az látszik, hogy az ESES, vagyis az alvás ideje alatti, szinte állandó roham tevékenység már nincs. Ez nagyszerű hír, és bizakodással tölt el.

A Varghánál a felülvizsgálat lényegében arról szólt, hogy itt az ideje a gyógyszerek csökkentésének. Ezt eddig is mondta a Peti kezelője és mi továbbra is kitartunk amellett, hogy orvosi segítség nélkül túl kockázatos ebbe belevágni, még akkor is, ha látom, hogy a gyerek jól van és szépen fejlődik.

Persze bizakodó vagyok és hiszem, hogy a gyerekem így vagy úgy, de meg fog gyógyulni és remélem, hogy lesz olyan neurológus, aki támogat majd és szintén hisz az alternatív gyógyítás erejében.....

Nagy izgalomban a család, mert hamarosan Brüsszelbe repülünk. Párommal idén április 1-én 5. házassági évfordulónkat ünnepeljük. Ennek örömére és ezt megünneplendő csütörtökön (24-én) elrepülünk a Wizzair jóvoltából, és egy hosszú hétvégét töltünk Belgiumban.

Mindannyian nagyon izgulunk, hiszen Petinek ez lesz az első repülő útja, és kíváncsian várjuk, hogy fog neki tetszeni. Már ő is várja, mert már annyit emlegettük a számára. Minden nap elmondjuk, hogy mennyit kell még aludni, és hogy milyen színű lesz a repülő, amivel majd utazunk.

Hazajövetelünk után jövőhéten ismét kontrollra megyünk, nagyon reméljük, hogy az EEG továbbra is azt fogja mutatni, hogy jól van, sőt én titkon bízom benne, hogy még jobb lesz az eredmény, mint decemberben. A kórházi kontrollt követően a Varghánál is felülvizsgálat esedékes. Ez utóbbitól kicsit  félek, mert folyton a gyógyszercsökkentést emlegeti a kezelőnk, amiben ha a kórházi eredmények is azt mutatják, benne is lennénk, de orvosi felügyelet és segítség nélkül biztosan nem vágunk bele. A helyezet pedig az, hogy Peti orvosa szerintem hallani sem akar majd a dologról és ettől már előre félek. Remélem találunk majd olyan orvost, aki támogat bennünket, és segít, hogy a Varghával közösen minél hamarabb meggyógyuljon a gyermekünk és ne kelljen a három éves tünetmentességet megvárnunk a gyógyszercsökkentéssel.

húúú. már azt hittem, hogy a belépő kódomra sem emlékszem, olyan régen jártam ezen az oldalon. A helyzet az, hogy szerintem amikor az ember el van keseredve és már nem tudja merre menjen, sokkal inkább belebonyolódik abba, hogy írjon, mint amikor a dolgok jól mennek.

Nos, nálunk a dolgok jól mennek. A korábbi, napi szintű rohamozások helyett utóljára tavaly decemberben volt rohama Petinek és a december 23-ai EEG is azt mutatja, hogy jól van. A kezelő orvosa kijelentette, hogy Petinél az ESES szindróma már nem áll fenn. Ez nagyszerű hír, karácsony előtt nem is kaphatott volna a családunk nagyobb ajándékot!

Szóval hálám fejezem ki a Vargha Tudományos Intézetnek és Kozák Andreának, aki a gyermekem kezelője!!! A fiam jól van, és ez a számunkra mindennél többet jelent!

Nagyon sokat fejlődött. Hozzá kell tegyem a fejlődése érdekében intenzív fejlesztésbe kezdtünk. Hétfőn szerdán HRG vizes torna, szerdán értelmi képességfeljelsztő egyéni foglalkozás keretében, csütörtökön szárazföldi szenzomotoros torna, és Ayres terápia.

Ismét régen volt alkalmam hírt adni magunkról. Cirka egy hónapja kb., hogy utoljára jelentkeztem. Sok minden történt azóta. Kezdem szép sorjában.

Először is, a borostyán lánc…nagyon energikus lett tőle Peti. Eddig is iszonyú sok energiája volt, de mióta viseli, úgy érzem, hogy olyan, mint egy duracel nyuszi. Néha örülnék az energiái negyedének is (mármint ennyit átadhatnak nekem).

Vargha Gyógymód…mint írtam korábban, kipróbálunk egy új természetgyógyászt. Siker sztori a családban, szóval nagyon bízunk benne. Július végén mentünk el hozzájuk, csináltak egy állapotfelmérés, és közvetlenül utána volt egy kezelés. Esküszöm, ha nem lett volna már egy pozitív tapasztalat a családban, úgy ott hagyom őket, mint a huzat. Iszonyú drága maga az állapotfelmérés, és a kezelések is, és úgy éreztem az első találkozás után, hogy egy kész átverés show-ban vagyok. De nem adtuk fel, hiszen úgy gondoltuk, hogy a családtagunkon már segített, és nekünk nem nagyon van már egyéb alternatíva, amiben higgyünk.

Egyenlőre nem bántuk meg. Kis lépések, nagy eredmények…., ahogy az egyik kezelő mondta. 8 kezelésen voltunk eddig. Két és fél hete tünetmentes Peti és az garantált, hogy a kezelések után van széklete. Igazi kis csacsogó lett, pár hét leforgása alatt fejlődött a beszéde, és a viselkedése is sokat alakult, már sokkal jobban elfogadja az irányítást, nem annyira hiperaktív, és a dühkitöréseit is jobban lehet kezelni.

Ha valakit érdekel, bővebben a www.varghagyogymod.hu weboldalon olvashat róluk. Olyan hírességet gyógyítottak már meg, mint a Kovács Ágnes úszóbajnokunk, és számtalan cikk és sajtóközlemény jelent már meg róluk.

Szóval egyenlőre csak pozitívan tudok én is róluk nyilatkozni, és úgy tűnik…(nem győzök az ujjammal kopogni, hogy lekopogjam), hogy ez hat a gyermekemnél, és nagyon remélem, hogy tudnak rajta segíteni, és fél-egy év múlva, már mint rossz álom gondolunk vissza az epilepsziára, a viselkedés problémákra, a fejlődésbeli lemaradásra….

Ma vettünk Petinek egy borostyán babaláncot.

Már korábban is vonzódtam a borostyán iránt, két éve a névnapomra a férjemtől egy borostyán köves medált kaptam ajándékba, amit én választottam. Azóta is nagyon szeretem és elég sokszor hordom. Egy volt munkatársam ásványkincsekkel való gyógyítással foglalkozik, és már ő is mondta, hogy ösztönösen milyen jó ásványt választottam kedvencemnek.

A lényeg, a lényeg, hogy tegnap valamilyen indíttatásból elkezdtem újra elolvasgatni mi mindenre jó a borostyán és úgy döntöttünk a párommal, hogy lehet jó lenne Petinek, ha lenne egy ilyen lánca.

Csak ízelítőül, a legfontosabb gyógyító tulajdonságai:

• segít a fogzáskori panaszok enyhítésében (ezen mi már túl vagyunk, nem ezért vettük)
• támogatja a szervezet saját immunképességét
• számos bőrbetegségre (neurodermitis, ekcéma), allergiára, bronchitisre is alkalmazzák
• nyugtató, fájdalomcsillapító hatást tulajdonítanak neki
• mentálisan serkenti az elmét, csökkenti a depresszió lehetőségét, előmozdítja a pozitív gondolkodást
• megszünteti a stressz okozta fejfájást és a migrént

Számunkra a legfontosabb a nyugtató és immunerősítő hatás, valamint az ekcéma (korábban sajnos már volt igen csúnya  a Peti bőre, de most szerencsére ezzel nincs baj), ami miatt úgy döntöttünk teszünk vele egy kísérletet.

Nem eröltettük a gyerekre, megkérdeztük tőle a boltban, hogy fel akarja-e próbálni. Úgy döntött, hogy igen. Első próba és tükörbe nézés után azt mondta, hogy nem kéri, de később újra visszatért, és ismét fel akarta próbálni, de e próba után már nem is vettük ki a nyakából, azt mondta, hogy szeretné, ha megvennénk. Így tettünk. Reméljük megszokja, és nagyon meg is szereti. Azt hallotuk, hogy azok a gyerekek, akiknek van, nagyon szeretik. Ismeretségi körünkben Kata baba az, aki ilyet hord születése óta. Egyszer akarták kivenni a nyakából, amire hevesen tiltakozott, szóval elválaszthatatlan része lett az életének. Eleven, egészséges kislány.

A hétne nagyon sok dolog történt.

Hétfőtől elkezdtünk HRG (hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika) tornára járni. Ez egy vízben végzett tornagyakorlatokból álló fejlesztő módszer, amely segíti az agyi érést, feljeszti a mentális képességeket, és sokat segít a mozgás fejlődésében, a mozgás összerendeződésében. Most egy intenzív két hetes turnust kezdtünk el, aztán meglátjuk, lehet, hogy szeptembertől egész évben fogunk járni. Az első nap után úgy gondoltam, nem megyünk többet. Rengeteg gyerek, mondhatnám tömeg (persze biztos csak az ilyen terápiára megengedett mértékű, de nekem túl személytelennek, túl futószalag jellegűnek tűnt). Péter konkrétan végig ordította az első 45 perces foglalkozást, érdemileg alig lehetett vele bármilyen feladatot megcsináltatni. Persze az az ember vagyok, aki ugyan ítél elsőre, de nem biztos, hogy ez az első ítélet nem változtatható át. Adtam még egy esélyt a dolognak és persze másnap is mentünk. (Volt olyan ismerősöm, akit másnaptól már nem láttam, valószínűleg az első nap után hasonló volt a véleményünk, csak ő úgy döntött nem ad másik esélyt). Nem bántam meg, hogy nem hoztam elhamarkodott döntést. Persze e döntésben azért segített a párom is, először azt mondta, hogy majd ő hordja másnaptól úszni Petit, végül pedig engem biztatott, hogy mindannyiunak az lenne a legjobb, ha megpróbálnám még egyszer és én hordanám. Hát megpróbáltam és csütörtökre már olyan ügyes volt az én gyönyörű nagy fiam, hogy a 45 percet teljesen nyugodtan, és iszonyat ügyesen végig tornázta. Nem győztem megdícsérni, látszott rajta, hogy ő is büszke magára.

Ami az epilepsziát illeti, hát sajnos NEM VAGYUNK JÓL!!! Hétfőn a 45 perces ordítós úszás után az öltözőben elbambult Peti. Bal oldalra elfordította a fejét és kb. 1 percen keresztül egyáltalán nem reagált rám, látszott a tekintetében, hogy nincs jól, azt sem tudja hol van. (Ez is közre játszott abban, hogy úgy gondoltam másnaptól nem megyünk tornára. Majd hülye leszek a gyereket szenveszteni és aztán még rohamozik is, persze tudom, hogy valószínű nem ez volt az oka a rohamozásnak) Hétfőn beszéltem a kezelő orvosával, elmondtam, hogy hogy vagyunk, és azt mondta, hogy majd csütörtökön vár és meglátjuk, hogy mit mutat az EEG. Hát azt mutatta, hogy nem vagyunk jól. Sajnos alvás közben, de éberen is nagyon csúnya az EEG-je, sokkal rosszabb, mint legutóbb volt. A doki néni azt mondta, hogy megpróbálkozhatnánk egy újabb IVIG kúrával, mivel az viszonylag jól bejött Petinél. Jövőhéttől heti egy nap újra kezelésre járunk. Szomorú vagyok. Különösen, hogy ma reggel már olyan hosszú ideig tartott a pislogásos rohamunk, hogy diazepámot kellett adjunk Petinek.

Az előző természetgyógyászról, akinél jártunk egy csomó jó dolgot, ugyanakkor egy csomó rosszat is hallotunk és mivel úgy látjuk, hogy igazából Petin nem sokat segítettek az általa javasolt dolgok, ezért mással próbálkozunk. (persze vannak dolgok, amiket azóta is tartunk, mivel mi magunk is jónak ítéljük meg, pl. nem igazán eszik Peti cukrot, csokit, helyette kicsi mézet, nem igazán iszik tejet, ha mégis, akkor nagyon kis mennyiségben, és még sorolhatnám, szóval azért elég sok dolgot tartunk még most is) 

A sógornőm lassan egy éve, hogy a Varghához jár. Számtalan problémája volt (nőgyógyászati, hormonális, asztma, súlyfelesleg, lelki instabilitás...stb.) Mára a problémái 95 %-a megoldódott. Kisgyerek kora óta szedett szteroidot, amit most a Vargha-gyógymód segítségével sikerült elhagyni, leadott 20 kilót, helyrejöttek a hormonális problémái, nem kellett májbiopsziára mennie, és hihetetlenül kiegyensúlyozott lett lelkileg. Szóval siker történet. Azt mondta, hogy a Varghánál kezelnek epilepsziás gyerekeket is, miért nem próbáljuk ki. Hát úgy döntőttünk, talán nincs mit veszítenünk. Időpontot kértünk, jövőhét hétfőn megmondják, hogy mikor tudnának fogani.  

A diétánk első pár hete viszonylag jól telt, egész jól sikerült tartanunk a természetgyógyász három legfontosabb szabályát: no cukor, no tejtermék, no gyümölcs. A problémát csak az jelentette, hogy a második hét közepétől Peti székelési szokása a korábbira állt vissza, vagyis sajnos csak 3-4 naponta tud kakilni. Kétségbe esésemben felhívtam a természetgyógyászt, nem szeretném, ha az eddigi jó szériánk az epilepsziájával kapcsolatban eltűnne. Így tehát a harmadik hétre kaptunk egy kis kedvezményt a diétára, már ehet joghurtot kicsi gyümölccsel, mézzel, sok zabpehely és rostokban gazdag ételek. Ezt javasolta a tanácsadó a székrekedés megoldására. Egyenlőre nem sokat változtatott a helyzeten. Így elkezdtem utána olvasni a neten, miket javasolnak, kipróbálunk egy-két dolgot, és igyekszünk tudatosabban odafigyelni, hogy a gyerek több rostot egyen és több folyadékot igyon.

Ma marhapörköltet csináltam hajdinával. (Valójában a marhapörit a fagyóból vettem ki, így már csak a köretet kellett elkészíteni.) Igazán ízletes lett.

A hajdna recept, amit magam kreáltam: 1 csésze hajdina, 2 szál újhagyma, 1 csokor petrezselyem, 1 nagyobb gerezd fokhagyma, só, bors, fűszerkömény, kurkuma, olaj

a hagymát az olajon megpirítottam, belereszeltem a fokhagymát, hozzáöntöttem a hajdinát, felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel és hozzádobtam a többi fűszert lefedtem és amikor elkezdett dagadni a hajdina, hozzá öntöttem még egy csésze vizet. addig fűztem, amíg a vizet teljesem felvette a hajdina és szépen megpuhult. Fenséges lett, ahhoz képest, hogy gabona...., remélem Peti is fog belőle enni (ma ezt még nem tette meg, mert miközben főztem, ő már jól lakott puliszkával)

Három hete isszuk a lapacho teát, és szedjük a fokhagyma kapszulát, két hete szedjük a probiotikum forte-t, és megfogadtuk a természetgyógyász legfőbb tanácsait, vagyis Peti egy hónapig nem eszik cukrot (semmilyen formában), tejterméket (ez alól kivétel a vaj, és az a minimális mennyiség, amit esetleg az oviban kap), és gyümölcsöt (ez alól szintén talán az ovi a kivétel, ahol bízunk benne hogy nem túl sokat kap, mert felhívtuk rá az ovónő figyelmét). Emellett igyekszünk az étkezési szokásainkat a kandida diétához minél inkább közelíteni. Házilag sütjük a kenyeret tönköly lisztből, kukorica lisztből. Köretként igyekszünk kerülni a burgonyát, helyette durum tésztát, kuszkuszt eszünk, illetve ki fogjuk próbálni a hajdinát, és az amarant-ot is, meglátjuk, ezek mennyire válnak be, egyenlőre nem nagyon akarja ezeket Peti, de annyit mindenesetre elértünk, hogy most sokkal többfélét hajlandó megkóstolni, és nemcsak mindig a tej, meg a sült krumpli.

A kuszkusz elkészítéséhez találtam a neten egy tök jó receptet, amit kipróbáltunk és bevált, illetve már sajáttá is formáltam: újhagymát apróra vágva 3-4 kanál olivaolajon megpirítom, leveszem a tűzről belereszelek egy sárgarépát, sóval, borssal, petrezselyemmel, kakukkfűvel ízesítem (lehet egy fél tv paprikát is apróra vágva beletenni, de ezt én kihagyom, mert a férjem nem szereti a sült paprikát), ezek után visszateszem a tűzre és beleöntök másfél deci kuszkuszt, ezzel kicsit összehevítem kb.2-3 perc és hozzáöntök két és fél deci forró húsleves levét, (de lehet ez sós víz is). Ezek után még kb. 5 percig főzöm, mivel a kuszkusz, amit vettem nem előfőzött és leveszem a tűzről, fedő alatt félre teszem, kb. 10 perc és kész, isteni finom, fogyasztható. Kicsit a tarhonyára emlékeztet, de inkább az alakja, mint az íze miatt.

Zöldséget is többet eszünk, egy hete kipróbáltuk a zöld spárgát. Még soha nem ettünk spárgát, így kicsit tartottam tőle, hogy be fog e jönni. Egész jó íze van, Peti is hajlandó volt megkóstolni, persze kis csalás kellett hozzá. Sajnos egy falatnál többet nem evett, azt mondta, hogy "zöld husit nem kérek".  A lényeg persze, hogy megkóstolta, hátha egyszer majd eszik is rendesen belőle. Sajnos a fiunk pont azokat a zöldségeket szereti, amelyeket a nem ajánlott kategóriába sorolt a természetgyógyász, vagyis a sárgarépát, a borsót, a kígyóuborkát. Azért nem adjuk fel, igyekszünk majd neki minél több zöldséget adni.

Peti jól van, másfél hete csináltak neki eeg-t ami az eddigiekhez képes jelentősen jobb volt, ennek nagyon örültünk. Pár napja reggelente voltak rövid pislogásos rosszullétei, amiket reméljük, hogy az időjárás változás okozott, és bízunk benne, hogy nem ismétlődik. A mozgása kiegyensúlyozottabb lett, viszont a kedély állapota nagyon változó. Van amikor kacagós jókedve van, és egy másik pillanatban már képes krokodil könnyekkel a legkisebb dolog miatt is sírni. Úgy érzem most éljük meg a sokadik hisztis korszakunkat, amikor is a fiatal ember azt hiszi, hogy sírással bármit el lehet érni. Szó, mi szó, én engedékenyebb vagyok, mint az apja, de vannak dolgok, amiben nincs apelláta. Például, ha megkérem hogy vegye le a cipőjét az előszobában, és ő úgy gondolja, hogy inkább nem. Hát ebben nincs apelláta, ha megmondtam, hogy vegye le, akkor addig nem lehet tovább menni, amíg le nem vette. Valamelyik délután fél órányi sivítás, sírás, toporzékolás után végre csak levette, de szerencsére ez később nem ismétlődött, illetve az ezzel kapcsolatos ellenállás sokkal rövidebb ideig tartott mint akkor.

A héten tehát kórházi kezelés alatt álltunk. Reggel, este vénásan kapott Peti szteroid gyulladáscsökkentőt az arcán lévő kiütésekre. Az első nap után nem nagyon voltam meggyőzve róla, hogy helyes, hogy ezt hagytuk. (mármint a szteroid kezelést) Szerdán este már el kellett hagynunk a kiütést okozó lamictal-t. Nagyon féltem, hogy mi lesz, nem e kezd el rohamozni emiatt. Nem akarom elkiabálni, de ma hétfő van, egyáltalán nem szedjük a lamictal-t, de nem volt rohamunk. Az egyenlegünk most tehát 3 antiepileptikum.

Persze úgy gondolom, nem az orvostudomány oldotta meg a kérdést, bár a lamictal elhagyásának örülök. A "csodát" a természetgyógyászatnak tulajdonítom. Fekhelyet módosítottunk, lapacho teát iszunk, fokhagyma kapszulát eszünk.

Szombaton voltam táplálkozási tanácsadáson. Nagyon tanulságosnak véltem, magyarázatot kaptam arra, hogy a candida diéta során miért nem szabad bizonyos kajákat enni, és miért szabad másokat. Recept ötleteket kaptam, meg lettem győzve, hogy ebbe érdemes belevágni, még talán akkor is, ha Peti epilepsziája nem múlik el tőle, de talán egészségesebben táplálkozunk ezután, kicsit jobban odafigyelünk, hogy mit mikor eszünk, mit eszünk, és mit nem eszünk.

Persze a diéta nem olcsó muri, ez kissé aggaszt, de a tanácsadó szerencsére a Peti esetében nem a hagyományos értelemben vett candida diétát ajánlotta, hanem inkább csak tanácsokat adott a változtatások megkezdésére.

Probiotikum fortét szedünk vasárnap este óta, és arról is meg lettem győzve, hogy bár a kutyás mérés nem rossz, de a fekhely módosításhoz hivatalos bemérőt hívunk.

Remélem nem bánjuk meg, hogy elköteleződünk a természetgyógyász ajánlásai iránt.

Ma voltunk kontroll vizsgákaton. 4 antiepileptikum, kiütések az arcon (néhány pötty a lábon és a karon is),  szerda óta tünetmentesség, vasárnap óta álmatlan, forgolódós éjszakák, természetgyógyász, gonosz szellemek űzése, lapacho tea és amúgy vidámság és elevenség. Ezekkel tudnám jellemezni az elmúlt 1 hetet.

A kiütésekre a doki néni úgy gondolta, hogy az gyógyszerallergia (a természetgyógyász szerint kandida... na most legyen okos az ember, melyiknek higgyek?.....), vénásan kapott Peti szteroid gyulladáscsökkentőt, és várjuk, hogy a piros foltokban kijövő "valami" eltűnjön. 

A kontroll EEG sem volt valami meggyőző, bár jobbat mutat, mint eddig, én személy szerint elégedetlen vagyok, különösen, hogy 4 gyógyszert szedünk.

Ráadásul nem tudom mi történt az elmúlt napok tünetmentességével, de délután volt két 10-15 másodperces pislogásos rohamunk, szóval összességében nagyon lehangolt a mai nap. 

De annyi azért hozzá tartozik a dologhoz, hogy Peti egy hős volt. Ma volt az első olyan EEG, amikor nem kézben, hanem az ágyon fekve aludt el, szépen, ügyesen és a műszereket is úgy pakolták rá, hogy közben nem a kezemben volt. A branül beszúrását is viszonylag ügyesen viselte, így a nap végére vígasz ajándékokkal halmoztuk el. Gumicukrot és chips-et kapott (ezeket úgy sem eheti majd, ha tényleg neki fogunk a kandida diétának), és mivel imádja a vonatokat ezért egy gyorsvonatot kapott a meglévő vonatszettjéhez. A vonatoknak ma vele kellett aludniuk.

Bejelentkeztünk ma a kandida diéta elkezdéséhez táplálkozási tanácsadóhoz. Nem tudom e tekintetben mi tévőek legyünk. Van aki nagyon helyesnek és támogatandónak tartja a környezetünkben, van aki meg ha nem is ellenzi, de nem is támogatja a diétát.  Félek egy kicsit tőle. Nekem személy szerint soha nem kellett semmien diétát betartanom, és mindig is sajnáltam azokat, akiknek mondjuk fogyás, vagy esetleg cukorbetegség miatt diétázniuk kellett. Magamról sosem tudtam elképzelni azt, hogy tudnék ilyet tartani, valószínű, pont ezért félek tőle, hiszen itt most rajtunk, a szülőkön múlik, hogy Peti képes lesz e ennek megfelelően táplálkozni és betartani a diéta szabályait.

A lapacho tea a természetgyógyászatban anti-candida teaként is ismert, cukorbetegség kezelésére, immunrendszer erősítésére is szokták még javasolni.  A hatóanyagok közös hatásának eredményeként a növény:

• Immunstimuláló: ez főleg a chinonoknak (alkaloidoknak) köszönhető, melyek kis koncentrációban (nanogrammnyi adagban), azaz még teában is képesek aktiválni a fehérvérsejtek (granulociták és T-limfociták) takarító- (fagocita) funkcióját. Ezért könnyebb a betolakodó kórokozók és a rossz (daganatos) struktúrájú sejtek eltávolítása.
• Antibiotikus: segíti a szervezetet a baktériumok, vírusok és gombák legyőzésében.
• Fokozza a sejtek anyagcseréjét: különösen a májsejtek méregtelenítő tevékenységét és a nyirokkal történő salakanyagtranszportot fokozza.
• Daganatgátló: a Lapacho-alkaloidok (nanogrammnyi mennyiségben is) gátolják a daganatsejtek szaporodását. Ezenkívül az immunstimuláló hatásnak köszönhetően javul a szervezet ellenálló ereje, a salaktalanító funkciók támogatásával pedig könnyebbé válik a kemoterápia mellékhatásainak leküzdése. Ezenkívül magas ásványianyag- és nyomelemtartalmának köszönhetően elősegíti a vérképzést, tehát a vérkép regenerálódását.
• Gyulladásgátló: ez a hatóanyagok antioxidáns (szabadgyök-fogó) tulajdonságával magyarázható. Csökkenti a sejtmembránok szétesését, és a belőlük keletkező gyulladáskeltő prosztaglandinok szintjét.
• Fájdalomcsillapító: ez is a prosztaglandinok termelődésének csökkenésére vezethető vissza.
• Fokozza a kiválasztást: serkenti a nyálkahártyák mirigyeinek nyákelválasztását, javítja a vizelet kiválasztását, a máj méregtelenítését, a nyirokkal történő salakanyag-eltávolítást.

Kúraszerűen érdemes fogyasztani. Csersav- és teinmentes tea, ezért nem lehet túláztatni.

Az elkészítése kicsit körülményesebb, mint más fajtáknak, mivel fakéregről van szó, ezért sokkal lassabban készül el. Körülbelül, 5 perces főzést és minimum 20 perces letakart pihentetést szoktak hozzá javasolni. A másik módszer a 90 celsius fokos vízben való minimum 30 perces letakart áztatás, amit az igazi teások preferálnak inkább.

Mindig is úgy gondoltam a természetgyógyászatra, hogy amellett, hogy nem gyógyszerrel kezelnek (ami pozitív) mindig van benne egy kis hókusz-pókusz.  Számomra pont ez az, ami idegenné és hihetetlenné teszi a dolgot. Persze amikor az ember el van keseredve és nem tudja, hogy hova lépjen, csakhogy a gyerekén segítsen, olyankor azokat a dolgokat is megpróbálja, amikben amúgy talán nem is hisz.

Megérkeztünk a mesterhez, megfogta Peti kezét a csuklójánál és közölte, hogy ez a gyerek bozasztó sok tejet iszik, (az állam a padlót surolta, tényleg rengeteg tejet iszik) nagyon rosszak az étkezési szokásai (ami igaz, az igaz, két kezem meg tudom számolni mi az, amit hajlandó megenni), nagyon ramaty állapotban van az emésztési rendszere, és kandidás, diétáztatni kellene, és persze nem ehet se tejet, se burgonyát, se cukrot, se csokit, se...stb. Szóval gyorsan kilőtte a legtöbb dolgot, amit jelenleg megeszik a gyerekem. Ezek után elővette kis pálcikáját, és megállapította, hogy a gyereket körbe veszik a rossz szellemek, és hogy nem jó helyen alszik, a földsugárzás szempontjából rossz helyen van az ágya, méressük be a szobáját, és helyezzük át az ágyát. 

Na itt jött a számomra legmurisabb része a kezelésnek, közölte, hogy a gyerek menjen ki a rendelőből (az apja kivitte), és ültem a guruval szemben ő meg becsukott szemmel, és felemelt kézzel elkezdett mormolni  az orra alatt. Nem tudtam mi történik, csak sejtéseim voltak...már-már a nevetés határán voltam, főként amikor horkolni véltem Őt, majd egyszer csak kinyitotta a szemét, mért a pálcikájával és közölte, hogy egy szellem még nem akar elmenni. Megkérdeztem, hogy most rólam kergeti a rossz szellemeket? Mire közölte, hogy dehogy is, a gyerekről, és pont ezért küldte ki őt, hogy ne a rendelőben engedje szabadjára a szellemeket.

A mester utasításai szerint a következőket kell tennünk a gyermekünk gyógyulása érdekében:

• soha ne vigyük temetőbe, vagy templomba,
• kezdjünk el homeopátiás szereket adni a gyereknek,
• igyon lapacho teát és szedjen probiotikum forte-t
• kezdjük el a kandida diétát, amiben táplálkozási tanácsadóként a felesége áll a rendelkezésünkre
• méressük be a lakást földsugárzás szempontjából és rendezzük át

Ha úgy teszünk, ahogy mondta, akkor egy kb. másfél hónap múlva csökkenthetjük Peti epilepszia gyógyszereit. A betegségével kapcsolatosan nem túl sok kérdést tett fel a mester, azt sem tudja, hogy Petiről a kezelőorvosa azt mondta, hogy gyógyszerrezisztens epilepsziás. Szóval kissé hitetlenkedve fogadtam, hogy másfél hónap múlva Ő már ilyen javulást gondol realizálhatónak. Persze azt is mondta, hogy ha a homeopátia a többi dologgal együtt nem hat, akkor akupunktúrával fog tudni segíteni.

Persze a hitetlenségünk hazaérve sem hagyott alább, rácuppantunk a netre, olvasgattunk  a kandidáról, ennek kimutatási lehetőségéről, az ajánlott homeopátiás szerekről, a földsugárzásról.

Elkezdtünk lapacho teát itatni a gyerekkel, átrendeztük a szobáját és szervezzük a kandida vizsgálatot laboratóriumi körülmények között.

Az ágy helyét a kutyánk, Szotyi jelölte ki. A népi hagyományok szerint ugyanis a kutya érzékeny a vízerekre, és régen úgy döntötték el, hogy hol legyen egy adott szobában a fekhely, hogy beengedték a kutyát, és ahová az lefeküdt az adott helyiségben, oda nyugodtan lehetett ágyat tenni. Mi is oda tettük Peti ágyát, ahová a kutya lefeküdt. Reméljük az új fekhely beválik majd Petinek, és tényleg jó helyen van földsugárzás szempontjából is. 

Összegezve, félig meddig meg lettünk győzve, persze a szelleműzősdi még mindig kiveri nálam a biztosítékot, de azért ebben is lehet valami...ki tudja.

Ma van a Papa szülinapja! Isten éltesse sokáig!  

Úgy tűnik újabb rohammentes napon vagyunk túl így 4 antiepileptikummal. Hurrá! Hurrá! Persze mindennek meg van a maga ára, ennek is. (Sajnos nem csak annyi, hogy 4 gyógyszert szedünk.) Peti borzasztó aluszékony lett. Éjszaka 9-10 órát alszik, reggel 7-kor kel, de már 10 órakor kidől, alszik egy-fél órát, aztán délben is alszik egyet, majd délután ötre újra a kidőlés határán van. Nap közben elég nyűgös, nehezen tudja eldönteni mihez is lenne kedve. Beszéde visszafogott lett, kissé megcsendesedett, kevésbé érthető. Eddig sem volt túl beszédes, de most még kevésbé van kedve és hajlandósága beszélni. 

Estére természetgyógyászhoz megyünk. Úgy érezem az orvostudománytól és Peti kezelőorvosától megkaptuk azt, ami orvosilag lehetséges. Alternatív megoldások kellenek, mert már elég volt a kemikáliákból. Persze kezelőorvosunk felé töretlen a bizalmunk, de azt is látjuk, hogy ha élhető életet akarunk, akkor tennünk kell valamit az orvostudományon túl is.