Immáron a 8. születésnapjára készülünk a nagyfiúnak :) lesz itt ma nagy sürgés-forgás, sütés-főzés. A fiam azt mondta, hogy "Anya! A szülinapomra nem kaphatok ceruzát! Ebben nincs vita!" :) A dologhoz tudni kell, hogy idén szeptember 1-vel kezdjük meg az iskolát, és az elmúlt hónapok már félig-meddig a suliról szóltak. Iskola táska, tolltartó, íróasztal, forgószék...stb., szóval szegény már nem szeretne a szülinapjára is oktatással kapcsolatos ajándékot kapni. Próbáltam tegnap finoman rávezetni, hogy az asztalához nagyon fontos lenne egy lámpa, ami mellett majd tanulni tud, alkudoztunk egy sort, meglátjuk mi lesz a vége ;)

Sokan lesznek ma nálunk. Keresztszülők, szomszédok, nagyszülők, barátok. Kerti murit fogunk csapni. Ha az időjárás előrejelzés nem csal, akkor ma nagyon jó időnk lesz, konkrétan igazi kánikula. A torta elmaradhatatlan része a mai napnak, amit saját magam szeretnék elkészíteni. A sógornőm kisfia tejallergiás, szóval valami tejmentes dologban kell gondolkozzak. Találtam egy receptet, ami 6 tojásos piskóta tej nélkül, valószínűleg ezt fogom kisütni, kerül rá egy réteg barack lekvár (természetesen házi készítésű) és készül rá rizstejjel vaníliás puding, a tetejét pedig étcsokis tortabevonó zárja. Remélem jó lesz. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz dolgom lesz, mire kiötlöm, hogyan is legyen a süti kérdése. Amíg a bográcsban a sertéspörkölt rotyog majd, harapnivalóra is szükség lesz, ezért  tej nélküli sörkifli receptek után is kutattam. Lehet nem vagyok elég jó google keresésben, de nem igazán találtam jó recepteket, illetve olyat találtam, ami tetszett és a tejet rizstejjel illetve vízzel fogom helyettesíteni benne, és sonkával megtöltöm :)

Csinálok majd képeket az elkészült finomságokról és feltöltöm majd ide.

A szabadnap egy tök szuper dolog. Ajánlom mindenkinek, akinek gyerkőce van, és házasságban él.

Az a helyzet, hogy én egy anyatigris vagyok, de szó szerint. Azt szeretem, ha a gyerkőc velem van, nem szívesen bízom másra, legalábbis nem ott alvósan. Az első alkalom, amikor a nagyszülők felügyeletére bíztuk, nem éppen úgy sült el, ahogy terveztük. Persze ez nem a nagyszülők hibája volt, hiszen a gyermekünk már akkor is epilepsziás volt és sajnos belázasodott. A végén a nyíregyházi kórház intenzív osztályán kötöttünk ki.

Ezek után persze nem volt meglepő, hogy csaknem egy év telt el, mire ismét elvihették egy éjszakára  Petit. Nem a nagyszülőket akartam, akartuk így "büntetni", egyszerűen nem akartam, akartuk, hogy elvigyék. Persze sokat vigyáztak rá, de este mindig velünk aludt.

Aztán megtört ez a jég, és oly annyira, hogy idén már szinte heti rendszerességűvé vált, hogy egy-két napra a nagyiéknál alszik. Ez neki is jó, hiszen Ők elhalmozzák a szeretetükkel és persze nekünk is, mert ilyenkor van időnk a gyerkőcön kívül egymással is foglalkozni. Na, persze sok idő telt el, mire mára már így gondolom. Eleinte szinte szenvedtem, hogy miért nincs velünk, miért nem hozták haza...stb. Azonban már megtanultam értékelni, és hasznosan, kellemesen eltölteni ezt az időt.

A mai nap minden eddigi szabadnapot felülmúlóan élvezetes és szuper jó volt!!! (Leszámítva, hogy reggel fél nyolckor azzal ébresztettek, hogy az utcán éjszakázó autónkba belementek és a hátsó lökhárítót összecsikarták:(, de ez egy hosszú story, ebbe inkább nem kezdek bele.)

A kis incidenst követően a férjem reggelit készített, hagymás-kolbászos rántotta személyében, míg én átszaladtam a kisboltba egy csomag kávéért. Megreggeliztünk, kávéztunk, egyszóval elindult a napunk, ahogy általában szokott. Csak most gyerkőc nélkül!!! Így tehát szombat lévén, simán belefért a napba, hogy reggeli után visszabújjunk az ágyba és élvezzük egymás társaságát. :) Hú, hát ez nem semmi volt!!!!!

Gyönyörű napsütéses meleg napunknak köszönhetően, az ágyból való kikászálódást követően én úgy döntöttem, hogy leszedem a függönyöket és energiával telve megtakarítottam valamennyi ablakot, a férjem pedig kertészkedett. Kora délután közösen ebédet főztünk, majd felhívtuk a fiunkat, hogy nem-e akar hazajönni. Közölte az apjával, hogy nem akar hazajönni. Ez a véleménye a velem való beszélgetést követően kicsit megváltozott, de végül a nagypapával úgy egyeztünk meg, hogy ha számunkra nem muszáj, akkor ma nem jönnének haza, mert holnap úgyis erre visz az útjuk, és holnap reggelre itt lesznek. Hát úgy döntöttünk, ha a gyerek jól érzi magát, had maradjon.

A jó időnek köszönhetően úgy döntöttünk, hogy pokrócot viszünk az udvarra és kifekszünk, csodálatos volt:)

A késő délutánt,estét pedig 21. századi módon a Fórumban töltöttük és boltról boltra járkálva nézelődtünk, hogy melyikőnknek mit lenne kedve venni. Én közel 100 ezer Ft-ot költöttem el "álom Ft-ban", a férjem pedig 189 ezer Ft-ot. Nagyon jó muri volt ez a képzeletbeli vásárlás. A mai napon a férjem mindent " megengedett" megvenni, így közösen álmodoztunk, hogy melyikőnk mit venne:) Nagyon tetszett az "álom Ft-ok" költése, de a végén sajnos fel kellett ébredni:( Na sebaj, de nagyon jól éreztük magunkat.

Este juhtúrós puliszkát készítettük újhagymával, gombával és kolbásszal. A desszert bögrés, csokis süti volt és muskotályos fehérbor. Na ezek aztán végképp megkoronázták a napot!

Már mindketten nagyon várjuk haza Petit!!!!!!!, de tapasztalatból mondom az olyan anyukák számára, akik úgy féltik a gyerkőcüket, mint én, hogy néha jót tesz nemcsak a házasságnak, a gyerkőccel való viszonynak is, ha ilyen szabadnapok vannak:)

Mielőtt elindultunk tájékozódtam. Tudtam, hogy Péter még nem igazán lenne oda a múzeumokért és a hosszú sétákat sem annyira preferálná, valószínűleg állandóan a karjainkba csimpaszkodna.

A Brüsszeli játszótereket keresgetve nagyon szimpatikus blogoldalra találtam, ahol számtalan ötletet kaptam, hova vigyük gyermekünket. http://jatszoterekbrusszelben.blogspot.com/

Bár azt hiszem, konkrétan azokban, amelyek megragadtak a blogoldalról engem, nem voltunk, de magát az oldalt akkor is hasznosnak találtam, és ajánlom másoknak is.

Szóval a hosszú hétvége nagyon jól sikerült. Peti a repülőért annyira nincs oda, főként a leszállás nem volt számára felemelő érzés, de ezt is kipróbáltuk, tanúság, más járművet kell választani az utazásainkhoz, amelyen nem kell feltétlenül ülve maradni 10-20 percnél tovább.

Gyönyörű parkok és csodaszép játszóterek fogadtak bennünket, iszonyú sok fényképet készítettem, és ami plusz pikantériája volt a kirándulásnak, hogy még egy tűzoltó tüntetést is láttunk, ahol maguk a tűzoltók gyújtottak tüzet.

Összességében két dolgot fogadtunk meg Brüsszel után:

-következő kirándulásaink Magyarországon belül lesznek, hisz még a hazánkat sem ismerjük,

-nem megyünk többet olyan párral semmilyen kirándulásra, akinek nincs gyermeke, és így nem tudja, milyen egy gyerekkel kirándulni.

Nagy izgalomban a család, mert hamarosan Brüsszelbe repülünk. Párommal idén április 1-én 5. házassági évfordulónkat ünnepeljük. Ennek örömére és ezt megünneplendő csütörtökön (24-én) elrepülünk a Wizzair jóvoltából, és egy hosszú hétvégét töltünk Belgiumban.

Mindannyian nagyon izgulunk, hiszen Petinek ez lesz az első repülő útja, és kíváncsian várjuk, hogy fog neki tetszeni. Már ő is várja, mert már annyit emlegettük a számára. Minden nap elmondjuk, hogy mennyit kell még aludni, és hogy milyen színű lesz a repülő, amivel majd utazunk.

Hazajövetelünk után jövőhéten ismét kontrollra megyünk, nagyon reméljük, hogy az EEG továbbra is azt fogja mutatni, hogy jól van, sőt én titkon bízom benne, hogy még jobb lesz az eredmény, mint decemberben. A kórházi kontrollt követően a Varghánál is felülvizsgálat esedékes. Ez utóbbitól kicsit  félek, mert folyton a gyógyszercsökkentést emlegeti a kezelőnk, amiben ha a kórházi eredmények is azt mutatják, benne is lennénk, de orvosi felügyelet és segítség nélkül biztosan nem vágunk bele. A helyezet pedig az, hogy Peti orvosa szerintem hallani sem akar majd a dologról és ettől már előre félek. Remélem találunk majd olyan orvost, aki támogat bennünket, és segít, hogy a Varghával közösen minél hamarabb meggyógyuljon a gyermekünk és ne kelljen a három éves tünetmentességet megvárnunk a gyógyszercsökkentéssel.

Ma van a Papa szülinapja! Isten éltesse sokáig!  

Úgy tűnik újabb rohammentes napon vagyunk túl így 4 antiepileptikummal. Hurrá! Hurrá! Persze mindennek meg van a maga ára, ennek is. (Sajnos nem csak annyi, hogy 4 gyógyszert szedünk.) Peti borzasztó aluszékony lett. Éjszaka 9-10 órát alszik, reggel 7-kor kel, de már 10 órakor kidől, alszik egy-fél órát, aztán délben is alszik egyet, majd délután ötre újra a kidőlés határán van. Nap közben elég nyűgös, nehezen tudja eldönteni mihez is lenne kedve. Beszéde visszafogott lett, kissé megcsendesedett, kevésbé érthető. Eddig sem volt túl beszédes, de most még kevésbé van kedve és hajlandósága beszélni. 

Estére természetgyógyászhoz megyünk. Úgy érezem az orvostudománytól és Peti kezelőorvosától megkaptuk azt, ami orvosilag lehetséges. Alternatív megoldások kellenek, mert már elég volt a kemikáliákból. Persze kezelőorvosunk felé töretlen a bizalmunk, de azt is látjuk, hogy ha élhető életet akarunk, akkor tennünk kell valamit az orvostudományon túl is.