A hétne nagyon sok dolog történt.
Hétfőtől elkezdtünk HRG (hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika) tornára járni. Ez egy vízben végzett tornagyakorlatokból álló fejlesztő módszer, amely segíti az agyi érést, feljeszti a mentális képességeket, és sokat segít a mozgás fejlődésében, a mozgás összerendeződésében. Most egy intenzív két hetes turnust kezdtünk el, aztán meglátjuk, lehet, hogy szeptembertől egész évben fogunk járni. Az első nap után úgy gondoltam, nem megyünk többet. Rengeteg gyerek, mondhatnám tömeg (persze biztos csak az ilyen terápiára megengedett mértékű, de nekem túl személytelennek, túl futószalag jellegűnek tűnt). Péter konkrétan végig ordította az első 45 perces foglalkozást, érdemileg alig lehetett vele bármilyen feladatot megcsináltatni. Persze az az ember vagyok, aki ugyan ítél elsőre, de nem biztos, hogy ez az első ítélet nem változtatható át. Adtam még egy esélyt a dolognak és persze másnap is mentünk. (Volt olyan ismerősöm, akit másnaptól már nem láttam, valószínűleg az első nap után hasonló volt a véleményünk, csak ő úgy döntött nem ad másik esélyt). Nem bántam meg, hogy nem hoztam elhamarkodott döntést. Persze e döntésben azért segített a párom is, először azt mondta, hogy majd ő hordja másnaptól úszni Petit, végül pedig engem biztatott, hogy mindannyiunak az lenne a legjobb, ha megpróbálnám még egyszer és én hordanám. Hát megpróbáltam és csütörtökre már olyan ügyes volt az én gyönyörű nagy fiam, hogy a 45 percet teljesen nyugodtan, és iszonyat ügyesen végig tornázta. Nem győztem megdícsérni, látszott rajta, hogy ő is büszke magára.
Ami az epilepsziát illeti, hát sajnos NEM VAGYUNK JÓL!!! Hétfőn a 45 perces ordítós úszás után az öltözőben elbambult Peti. Bal oldalra elfordította a fejét és kb. 1 percen keresztül egyáltalán nem reagált rám, látszott a tekintetében, hogy nincs jól, azt sem tudja hol van. (Ez is közre játszott abban, hogy úgy gondoltam másnaptól nem megyünk tornára. Majd hülye leszek a gyereket szenveszteni és aztán még rohamozik is, persze tudom, hogy valószínű nem ez volt az oka a rohamozásnak) Hétfőn beszéltem a kezelő orvosával, elmondtam, hogy hogy vagyunk, és azt mondta, hogy majd csütörtökön vár és meglátjuk, hogy mit mutat az EEG. Hát azt mutatta, hogy nem vagyunk jól. Sajnos alvás közben, de éberen is nagyon csúnya az EEG-je, sokkal rosszabb, mint legutóbb volt. A doki néni azt mondta, hogy megpróbálkozhatnánk egy újabb IVIG kúrával, mivel az viszonylag jól bejött Petinél. Jövőhéttől heti egy nap újra kezelésre járunk. Szomorú vagyok. Különösen, hogy ma reggel már olyan hosszú ideig tartott a pislogásos rohamunk, hogy diazepámot kellett adjunk Petinek.
Az előző természetgyógyászról, akinél jártunk egy csomó jó dolgot, ugyanakkor egy csomó rosszat is hallotunk és mivel úgy látjuk, hogy igazából Petin nem sokat segítettek az általa javasolt dolgok, ezért mással próbálkozunk. (persze vannak dolgok, amiket azóta is tartunk, mivel mi magunk is jónak ítéljük meg, pl. nem igazán eszik Peti cukrot, csokit, helyette kicsi mézet, nem igazán iszik tejet, ha mégis, akkor nagyon kis mennyiségben, és még sorolhatnám, szóval azért elég sok dolgot tartunk még most is)
A sógornőm lassan egy éve, hogy a Varghához jár. Számtalan problémája volt (nőgyógyászati, hormonális, asztma, súlyfelesleg, lelki instabilitás...stb.) Mára a problémái 95 %-a megoldódott. Kisgyerek kora óta szedett szteroidot, amit most a Vargha-gyógymód segítségével sikerült elhagyni, leadott 20 kilót, helyrejöttek a hormonális problémái, nem kellett májbiopsziára mennie, és hihetetlenül kiegyensúlyozott lett lelkileg. Szóval siker történet. Azt mondta, hogy a Varghánál kezelnek epilepsziás gyerekeket is, miért nem próbáljuk ki. Hát úgy döntőttünk, talán nincs mit veszítenünk. Időpontot kértünk, jövőhét hétfőn megmondják, hogy mikor tudnának fogani.
