Immáron a 8. születésnapjára készülünk a nagyfiúnak :) lesz itt ma nagy sürgés-forgás, sütés-főzés. A fiam azt mondta, hogy "Anya! A szülinapomra nem kaphatok ceruzát! Ebben nincs vita!" :) A dologhoz tudni kell, hogy idén szeptember 1-vel kezdjük meg az iskolát, és az elmúlt hónapok már félig-meddig a suliról szóltak. Iskola táska, tolltartó, íróasztal, forgószék...stb., szóval szegény már nem szeretne a szülinapjára is oktatással kapcsolatos ajándékot kapni. Próbáltam tegnap finoman rávezetni, hogy az asztalához nagyon fontos lenne egy lámpa, ami mellett majd tanulni tud, alkudoztunk egy sort, meglátjuk mi lesz a vége ;)

Sokan lesznek ma nálunk. Keresztszülők, szomszédok, nagyszülők, barátok. Kerti murit fogunk csapni. Ha az időjárás előrejelzés nem csal, akkor ma nagyon jó időnk lesz, konkrétan igazi kánikula. A torta elmaradhatatlan része a mai napnak, amit saját magam szeretnék elkészíteni. A sógornőm kisfia tejallergiás, szóval valami tejmentes dologban kell gondolkozzak. Találtam egy receptet, ami 6 tojásos piskóta tej nélkül, valószínűleg ezt fogom kisütni, kerül rá egy réteg barack lekvár (természetesen házi készítésű) és készül rá rizstejjel vaníliás puding, a tetejét pedig étcsokis tortabevonó zárja. Remélem jó lesz. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz dolgom lesz, mire kiötlöm, hogyan is legyen a süti kérdése. Amíg a bográcsban a sertéspörkölt rotyog majd, harapnivalóra is szükség lesz, ezért  tej nélküli sörkifli receptek után is kutattam. Lehet nem vagyok elég jó google keresésben, de nem igazán találtam jó recepteket, illetve olyat találtam, ami tetszett és a tejet rizstejjel illetve vízzel fogom helyettesíteni benne, és sonkával megtöltöm :)

Csinálok majd képeket az elkészült finomságokról és feltöltöm majd ide.

A szabadnap egy tök szuper dolog. Ajánlom mindenkinek, akinek gyerkőce van, és házasságban él.

Az a helyzet, hogy én egy anyatigris vagyok, de szó szerint. Azt szeretem, ha a gyerkőc velem van, nem szívesen bízom másra, legalábbis nem ott alvósan. Az első alkalom, amikor a nagyszülők felügyeletére bíztuk, nem éppen úgy sült el, ahogy terveztük. Persze ez nem a nagyszülők hibája volt, hiszen a gyermekünk már akkor is epilepsziás volt és sajnos belázasodott. A végén a nyíregyházi kórház intenzív osztályán kötöttünk ki.

Ezek után persze nem volt meglepő, hogy csaknem egy év telt el, mire ismét elvihették egy éjszakára  Petit. Nem a nagyszülőket akartam, akartuk így "büntetni", egyszerűen nem akartam, akartuk, hogy elvigyék. Persze sokat vigyáztak rá, de este mindig velünk aludt.

Aztán megtört ez a jég, és oly annyira, hogy idén már szinte heti rendszerességűvé vált, hogy egy-két napra a nagyiéknál alszik. Ez neki is jó, hiszen Ők elhalmozzák a szeretetükkel és persze nekünk is, mert ilyenkor van időnk a gyerkőcön kívül egymással is foglalkozni. Na, persze sok idő telt el, mire mára már így gondolom. Eleinte szinte szenvedtem, hogy miért nincs velünk, miért nem hozták haza...stb. Azonban már megtanultam értékelni, és hasznosan, kellemesen eltölteni ezt az időt.

A mai nap minden eddigi szabadnapot felülmúlóan élvezetes és szuper jó volt!!! (Leszámítva, hogy reggel fél nyolckor azzal ébresztettek, hogy az utcán éjszakázó autónkba belementek és a hátsó lökhárítót összecsikarták:(, de ez egy hosszú story, ebbe inkább nem kezdek bele.)

A kis incidenst követően a férjem reggelit készített, hagymás-kolbászos rántotta személyében, míg én átszaladtam a kisboltba egy csomag kávéért. Megreggeliztünk, kávéztunk, egyszóval elindult a napunk, ahogy általában szokott. Csak most gyerkőc nélkül!!! Így tehát szombat lévén, simán belefért a napba, hogy reggeli után visszabújjunk az ágyba és élvezzük egymás társaságát. :) Hú, hát ez nem semmi volt!!!!!

Gyönyörű napsütéses meleg napunknak köszönhetően, az ágyból való kikászálódást követően én úgy döntöttem, hogy leszedem a függönyöket és energiával telve megtakarítottam valamennyi ablakot, a férjem pedig kertészkedett. Kora délután közösen ebédet főztünk, majd felhívtuk a fiunkat, hogy nem-e akar hazajönni. Közölte az apjával, hogy nem akar hazajönni. Ez a véleménye a velem való beszélgetést követően kicsit megváltozott, de végül a nagypapával úgy egyeztünk meg, hogy ha számunkra nem muszáj, akkor ma nem jönnének haza, mert holnap úgyis erre visz az útjuk, és holnap reggelre itt lesznek. Hát úgy döntöttünk, ha a gyerek jól érzi magát, had maradjon.

A jó időnek köszönhetően úgy döntöttünk, hogy pokrócot viszünk az udvarra és kifekszünk, csodálatos volt:)

A késő délutánt,estét pedig 21. századi módon a Fórumban töltöttük és boltról boltra járkálva nézelődtünk, hogy melyikőnknek mit lenne kedve venni. Én közel 100 ezer Ft-ot költöttem el "álom Ft-ban", a férjem pedig 189 ezer Ft-ot. Nagyon jó muri volt ez a képzeletbeli vásárlás. A mai napon a férjem mindent " megengedett" megvenni, így közösen álmodoztunk, hogy melyikőnk mit venne:) Nagyon tetszett az "álom Ft-ok" költése, de a végén sajnos fel kellett ébredni:( Na sebaj, de nagyon jól éreztük magunkat.

Este juhtúrós puliszkát készítettük újhagymával, gombával és kolbásszal. A desszert bögrés, csokis süti volt és muskotályos fehérbor. Na ezek aztán végképp megkoronázták a napot!

Már mindketten nagyon várjuk haza Petit!!!!!!!, de tapasztalatból mondom az olyan anyukák számára, akik úgy féltik a gyerkőcüket, mint én, hogy néha jót tesz nemcsak a házasságnak, a gyerkőccel való viszonynak is, ha ilyen szabadnapok vannak:)

Nem vagyunk egy locsolkodós család... Ennek ellenére amióta a férjem ismerem, ez volt az első húsvét, amikor nem jártuk körbe ilyenkor a családot. Az elmúlt évek során is mindig úgy gondoltuk, hogy nem megyünk, de idén be is tartottuk. Olyannyira, hogy még a szomszédba sem mentek át a fiúk :)

Amíg nem volt gyerekünk, azért nem szeretett menni a férjem. Amióta megszületett, arra hivatkozik, hogy majd akkor lesz kedve, ha a fiunk már verset mond, és már tudja, hogy miért locsolkodunk. Vallásosnak vallom magam (a magam módján hiszek Istenben és abban, hogy ami velünk történik nem véletlenül történik...a Jó Isten tanítani akar nekünk, valami fontosat akar "mondani"), de ennek ellenére magam se tudom, hogy miért is van a locsolkodás, talán a feltámadás.... (szégyellem magam...:(, ígérem utána olvasok)

A fiam viszont megtanult egy szép locsolkódós verset, ami már nagyon ügyesen mond, persze a klasszikus:)

"Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni?"

Sajnos nem volt alkalma rajtam kívül senkinek sem elmondani. Nekem is a fürdőszobában, vízzuhataggal a kezében tette, de azért jó muri volt.

A férjem ugyanis hétfő délutánra úgy lerottyant, hogy lábra is alig tudott állni. A dereka becsípődött. Szerencsére és hála a flektornak és a voltarennek, mára már jobban van. :)

Talán sokan vannak, akik gyermekéről kiderül, hogy epilepsziás. Az ember elkezd lázasan kutatni a neten, hogy tanácsot kapjon, hogy olvasson valami hasznosat...nem tudom....hogy kapjon valamit...egy irányt, hogy merre menjen, kit keressen, ki segítsen....

2008 decembere óta tudjuk, hogy a fiunk epilepsziás, már 2009-ben is több rohamot megéltünk és 2010 februárjától augusztusig szinte napi szinten rohamoztunk, amíg a Vargha intézetre rá nem találtunk. Hálás köszönet újfent a számukra, illetve a módszer számára, ahogyan gyógyítanak.

Ha az orvosokat kell megítéljem. Le a kalappal kezelőorvosunk Dr. György Ilona előtt, aki azt hiszem mindent megtett és megtesz a mai napig is a gyermekünkért, hogy meggyógyulhasson. Idős orvosról beszélek, akinek szenvedélye a gyógyítás, és 70 fölött is igazán toppon van. Néha persze (mint minden szülőben) bennünk is kételyek voltak, akartuk tudni más orvosok véleményét is, különösen, hogy kilátástalannak láttuk a helyzetünket. Úgy éreztük, hogy tehetetlen az orvosunk, és nem tudja, mihez nyúljon már, hogy segíthessen.

Az elmúlt évek során a debreceni klinika mellett két budapesti kórházban jártunk neurológiai szakvéleményért. A kettő közül a Heim Pál Gyermekkórház Neurológai osztályát ajánlanám bárkinek, akinek hasonló problémái vannak. Be kellett jelentkeznünk és (számunkra meglepően rövid időn belül) 1 hét múlva már fogadtak is bennünket, ahol 24 órás video eeg-t készítettek. Emellett szemész orvos és pszichopedagógus is vizsgálta a gyermekünket. Dr. Kollár Katalin volt akkor az osztályvezető, és 4 orvos konzíliumából született szakorvosi vélemény.

A Heim Pálba nagyon körültekintőek voltak velünk és minden nap délelőtt és délután is volt vizit, amelyeken minden alkalommal úgy éreztem, hogy mi vagyunk a középpontban, nem úgy, mint máshol. Nem panaszként, mert minden kórházban jól bántak velünk, de itt különösen. (és a legfontosabb, egy fillért sem adtam egyik orvosnak se!!!!) A viziteken legalább 20 perc-fél órát ránk szántak, és a legvégén a főorvos legalább egy órát beszélt velem, hogy elmagyarázza a szakvéleményt és elmondja a véleményét.

Szóval összefoglalva a Hein Pált mindenképpen javasolnám! FONTOS!! E véleményemhez hozzá kell tegyem, hogy a kórház dolgozói nem kezelték hosszú távon a gyermekünket, mindössze 5 napot töltöttünk ott, a pozitív véleményem az ott töltött rövid idő alatt alakult ki.

Először is szeretnék beszámolni arról, hogy a fiam jól van!!!! Március 12-én voltunk EEG-n. Azt mondták, hogy ha a novemberi eeg-jére azt mondták, hogy talán a legjobb volt....hát ez még attól is jobb lett.:)

És ami ehhez még hozzá tartozik, hogy decemberben megismerkedtünk egy nyíregyházi természetgyógyásszal, aki a Varghánál tanult és dolgozott évekig és most nyíregyen saját praxisában kezel a vargha-módszert is alkalmazva. Alig egy hónapig jártunk heti 1-szer Budapestre és heti 1-szer Nyíregyházára, amikor a nyíregyi kezelő azt mondta, hogy úgy érzi, a gyerkőc nagyon jól van és elegendő lenne a számára már heti 1 kezelés is. Az élet is azt akarta, hogy ne járjunk többször....Nagy hidegek jöttek és hóesés január közepén, így nem mentünk fel Pestre, aztán Peti beteg lett... Úgy döntöttünk, - amikor már a harmadik hete volt, hogy csak heti 1 kezelést kapott, - hogy akkor már ne is menjünk vissza Pestre....

Hetente egyszer járunk Nyíregyházára, de a kezelőnk szerint elegendő lenne már kéthetente egyszer is.  

Szerintem minden gyerek életében fontos és izgalommal teli dolog a mikulás. Nincs ez másként a mi fiunknál sem. Ahogy egyre közeledik a várva várt nap, egyre többet kérdezgeti, hogy mikor jön és mit fog hozni. A mikulás kedvéért a Varga féle kezelést is kihagyjuk, nehogy Péter lemaradjon a "kedves öreg télapó" óvodai érkezéséről. Bízom hozzá, hogy a kezelés kimaradása nem okoz problémát. November 2-a óta jól van Peti és a november közepén készült EEG is azt mutatja, hogy minen okés, azt mondták, hogy talán ilyen jó még sosem volt. Ez egy remek hír volt a számunkra, ettől nagyobb dologgal nem is indulhatnánk a mikulást és a jézuskát várni. És ami a legjobb bizonyítéka annak, hogy Peti jól van, az az, hogy látjuk, hogy fejlődik, már tudja nagyjából a mikulást váró verseket. Nevetségesnek tűnhet, hogy egy öt éves gyereknél annak örülünk, hogy tud két mikulás verset, de ez hozzá képest nagy szó!!! És minket végtelenül boldoggá tesz!!!

És persze a versek mellé a megrendelés is meg van, hogy mit szeretnénk a mikulástól! Bár a télapónak rajzolt képen keverős autó volt, de szavaival mindig egy nagy zöld villamost kér, amelyet egy játékboltban látott meg. Nem akarunk csalódást, és bár már meg van, hogy mit akartunk a mikulással karöltve a csizma mellé tenni, de végül valószínű, hogy a villamos is megérkezik.....

Hát az Inovelon nem jött be, az október végi hosszú hétvégén már minden nap rohamoztunk. November 2-án visszamentünk a klinikai kezelőnkhöz, aki újabb gyógyszercserét, és immunglobulin (IVIG)  kezelést javasolt. Egy olyan régi gyógyszert kapott vissza a fiam, ami korábban csaknem fél éves tünetmentességet hozott (a rivotrilt). Nagyon nem örültem ennek, mert olyan izgága volt tőle a fiam, rá nem nyugtatólag hatott ez a gyógyszer és már előre féltem, hogy az óvodával újabb harcaink lesznek..... Félig-meddig a félelmeim igazolódni látszottak, mert amikor már reggel fél, este fél tablettánál jártunk, szinte kezelhetetlenné vált Peti, ezért a kezelőorvossal konzultálva visszacsökkentettük fél tablettára a rivotril mennyiségét. Azt mondta az orvos, néha a szokásos adagnál sokkal kisebb mennyiségek is hatni szoktak....remélem nálunk is így lesz....Minden esetre 2-a óta nincs rohamunk....lekopogom, de nagyon örülünk, hogy már több mint egy hete megint jól vagyunk. Nem tudom, hogy pontosan minek köszönhetjük..., de örülünk. Reméljük így is marad. Jövőhét hétfőre építjük le teljesen az inovelont, remélem, hogy annak teljes elhagyása sem hoz negatívumokat....

Nyár végével ismét elkezdődött az óvoda....az első két hétben nem volt különösebb problémánk, Peti élvezte a óvodába járást, és nem volt különösebb panasz rá. Aztán ez kicsit megváltozott...Elkezdtek az óvonénik panaszkodni és Peti sem akart már annyira oviba járni (persze az oviellenállás most nem érte el azt a szintet, ami korábban egy párszor már előfordult). Szeptember első hetében rohamunk volt. Ilyen formában még sosem jelentkezett. Semmi mást nem láttam rajta, csak hogy furcsán néz, és szólításra nem reagál...a tekintetében láttam, hogy kívül került a világon. Mindeközben csak állt és nézett meredt tekintettel szó nélkül. Másodperceken belül ölembe vettem, beszéltem hozzá, és vártam mikor szólal meg. Kb. fél percig tartott az egész, majd elaludt. Az elalvásból már 100%-ig biztos voltam benne, hogy rohamozott.

A dolog egy hét múlva két egymást követő napon is ismétlődött. Jeleztem a kezelőjének a Vargha Intézetnél, és azt tanácsolta Andi, hogy menjünk vissza az Öreg Varghához felülvizsgálatra. Megtettem, bejelentkeztünk és október elejére már kaptunk is időpontot. A klinikai kezelőnek nem jeleztem a dolgot, mondtam a férjemnek, hogy szerintem az óvodakezdéssel járó stressznek kellett valamilyen formán feloldni, ennek tudtam be a rohamokat. (ami persze vagy így van, vagy nem)

Október legeleje: megtörtnént a felülvizsgálat....a kezelendő pontok változtak, a Vargha azt ígérte megmutatja a legfontosabbakat, amelyeket nekem is nyomkodnom kellene otthon (ez még egyenlőre nem történt  meg...)

Október 8-án, 5 nappal a felülvizsgálat után újabb rohamunk volt. 10-én MRI vizsgálaton jártunk. Az eredményt még nem tudjuk, de szerintem nem fog kimutatni semmit...(legalábbis ezt akarom hinni....)

A klinikai kezelőorvosnak ekkor jeleztem a rohamokat, amire úgy döntött, hogy az egyik gyógyszerét a Kepprát váltsuk le egy újra, Inovelonra. Nem nagyon volt más választásunk....elkezdtük lecserélni. Egy kicsit örülök a cserének, mert a Kepprának nagyon sok negatív mellékhatása van, amelyek közül a legrosszabbakat tapasztaltam is a gyereken (agresszivitás, viselkedés zavarok, ingerlékenység, hasfájás...)

Az Inovelonnak elvileg kevesebb a mellékhatása, hát meglátjuk.... Egyenlőre ott tartunk, hogy holnap lesz az első napunk, amikor már nem kapja Peti a Kepprát és a hét elején volt egy rövid, kb. 15 másodpercig tartó elbambulós, kicsit pislogós rohamunk.

Nagyon hinni akarom, hogy ez az új gyógyszer jó lesz...Az oviban azt jelezték, hogy mintha kissé nyugodtabb lenne Peti (ez jó hír), viszont dél közeledtével már nagyon látszik rajta, hogy fáradt...

Én azt látom rajta, hogy mintha figyelmesebb lenne, javult az emlékezőkéje....

A férjem imádja az újdonságokat, már ami a kulináris élvezeteket illeti. Folyamatosan keresi az új recepteket, az új lehetőségeket, amiket a családdal megkóstoltathat. A gyerkőcünk kevésbé nyitott az új dolgokra, inkább szereti mindig ugyanazokat az ételeket enni. Sült krumpli, csirkefasírt, hajába sült krumpli, kakaó, tea, szörp, háromszögsajt, uborka, bundás kenyér, pirítós kenyér, húsleves, rizs...és nagyjából ezzel fel is soroltam az általa kedvelt és gyakran fogyasztott ételeket, italokat.  Én már inkább nyitott vagyok, bár időnként én is kétkedve fogadom az újításokat, de ezek a mostani nagyon bejött. A bundás tükörtojás....isteni finom, de a házi morzsát ajánlom a receptjéhez, mert azzal sokkal tutibb. Így készül: kicsi olajat forrósítunk serpenyőben beleszórunk vékony rétegben zsemlemorzsát, kb. olyan átmérőben, amennyire egy tükörtojás általában szétterül. Kicsit hagyjuk a morzsát pirulni, majd ráütjük a tojást sóval, borssal, kicsi piros paprikával fűszerezzük, és megszórjuk a tetejét is zsemlemorzsával, úgy hogy ne túl vastag rétegben, de teljesen fedje a tojást. Kis idő múlva óvatosan megfordítjuk, hogy mindkét oldalára rápiruljon kicsit a morzsa, és tálaljuk. Mennyei jó, igazán feldobta vele a párom a reggelit....

Azt hiszem ezek vezéreltek, amikor úgy döntöttünk a férjemmel egyetértésben, hogy orvosi támogatás nélkül nem vághatunk bele gyógyszercsökkentésbe. Helyette a heti 1x-i alkalmas budapesti kezelést választottuk és kipróbáltunk egy másik talp reflexológust heti 1 alkalommal. Kb. egy hónap elteltével a gyerkőcnek több egymást követő napon is elbambulós rohama volt. Úgy döntöttünk visszatérünk a Varghához heti kétszeri alkalomra, illetve visszavittük a Klinikára is, ahol az EEG-je romlást mutatott, a gyógyszerszintjei az alsó határt súrolták, ezért az egyik gyógyszerének növelése mellett döntött a kezelőorvos.Szóval ennyit a gyógyszer csökkentésről....szerintem ez a kérdés nálunk úgy legalább egy évre elnapolva.....

Itt a tavasz, bár az elmúlt napok mintha a telet idézték volna..., de én hiszem és a kertünkön már látom is a tavasz beköszöntét. Ilyenkor lehet majd igazán íncsiklandó és egészséges salátákat, finom gyümölcsös süteményeket, zöldséges ételeket készíteni. A férjem már meg is kezdte a dolgot egy finom zöldséges túrókrémmel. Annyira jó lett, hogy alig bírtam abbahagyni az evést, és a hétvégén többször is elkészült nálunk.

Íme a recept:

5-10 dkg túró (attól függően, hogy kisebb, vagy kicsit nagyobb mennyiséget szeretnénk)

3-5 evőkanál tejföl (igazából annyit szoktam belőle rakni, hogy finom krémes állaga legyen, ízlés kérdése, ki folyósabbra, ki kevésbé folyósra szereti)

4-5 szem zöld olivabogyó

8-10 szelet kígyó uborka apró darabokra vágva

2-3 szál újhagyma apróra vágva

petrezselyem apróra vágva, só, bors

A hozzávalókat jól össze kell keverni, és egy-két óráig állni hagyni a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek. Lehetett volna még esetleg fokhagymával és egyéb zöldfűszerekkel  bolondítani a dolgot, azonban így is isteni finom.... pirítósra, kenyérre...de én valamelyik reggel bundás kenyérre raktam, na hát az volt maga a tökély, az igazi ínyenc reggeli.

Beszéltem több orvossal is a Péter gyógyszercsökkentését illetően. Mindannyian nagyjából ugyanazon a véleményen voltak, és lényegében úgy érzem, meg is győztek bennünket arról, hogy ne kezdjük el csökkenteni a gyógyszereket.

Próbálom pro és kontra állítani a különböző érveket és egyenlőre az orvosok felé hajlok, bár hiszek a Vargha gyógymód erejében, és abban, hogy az, hogy most jól vagyunk, nekik köszönhetjük.

A legfőbb érvek a csökkentés mellett:

-semmiképpen nem jó, hogy a gyereket hosszú távon ilyen sok kemikáliával tömjük,

-a gyógyszerek lassítják a fejlődését, a különböző mellékhatásaikról már nem is beszélve,

-a Varghánál lévő kezelőnk szerint Peti szervezete már felkészült arra, hogy szép, lassú, fokozatos gyógyszercsökkentés mellett, és a további általuk végzett kezelések mellett ellássa azt a funkciót, amit jelenleg csak gyógyszerek segítségével tud,

A legfőbb érvek a csökkentés ellen:

- jobb a Peti EEG-je, de !!! nem tökéletes, hiszen a bal agyfélteke felett még mindig jelentkeznek tüske hullámok, és ilyen EEG mellett még három év múlva se kezdenék el a gyógyszereit csökkenteni - nem elég, hogy tünetmentes, az EEG-jének is tökéletesnek kell lennie hozzá

- most nem rohamozik, de nincs rá garancia, hogy akkor sem fog, ha elkezdjük a gyógyszercsökkentést,

- félő, hogy ha rohamozni kezd, nem lesz megállítható, esetlesegesen az ESES visszatér, ami katasztrófa lenne, hiszen a fejlődésének legfontosabb időszakában, ismét nem fog tudni fejlődni...

- neurológus vélemény szerint nem szedünk túl sok gyógyszert ahhoz képest, hogy milyen súlyos epilepszia típusba tartoztunk és lényegében már maga az - hogy nem növeljük a gyógyszert és a gyermek viszont nő - gyógyszercsökkentés,

- a gyógyszerek nem gátolnak annyira a fejlődésben, mint ha most újra elkezdene rohamozni.

Azt a tanácsot kaptuk, hogy amellett, hogy szedjük továbbra is a gyógyszereket, csináljuk a vargha módszert és térjünk vissza később erre a kérdésre, mondjuk egy év tünetmentesség után (most van kb. 5 hónapja, hogy utoljára rohamunk volt), hogy akkor mit mutat az EEG...Hajlunk e tanácsot megfogadni, de !!!! ha véletlenül neurológus is olvassa a blogomat és a bejegyzéseimet és ellenkező véleménye van, és támogatná a gyermekem mihamarabbi gyógyulását és úgy gondolja segítene a gyógyszercsökkentésben, úgy látja, hogy a mellette szóló érveket még lehetne sorakoztatni és az ellene szóló érvek balgaság...stb. és felügyelné a dolgot és kontrollálná...kérem keressen meg!!!!!

Túl vagyunk a felülvizsgálatokon. A klinikán készített EEG, bár újabb javulást nem mutatott, de továbbra is az látszik, hogy az ESES, vagyis az alvás ideje alatti, szinte állandó roham tevékenység már nincs. Ez nagyszerű hír, és bizakodással tölt el.

A Varghánál a felülvizsgálat lényegében arról szólt, hogy itt az ideje a gyógyszerek csökkentésének. Ezt eddig is mondta a Peti kezelője és mi továbbra is kitartunk amellett, hogy orvosi segítség nélkül túl kockázatos ebbe belevágni, még akkor is, ha látom, hogy a gyerek jól van és szépen fejlődik.

Persze bizakodó vagyok és hiszem, hogy a gyerekem így vagy úgy, de meg fog gyógyulni és remélem, hogy lesz olyan neurológus, aki támogat majd és szintén hisz az alternatív gyógyítás erejében.....

Mielőtt elindultunk tájékozódtam. Tudtam, hogy Péter még nem igazán lenne oda a múzeumokért és a hosszú sétákat sem annyira preferálná, valószínűleg állandóan a karjainkba csimpaszkodna.

A Brüsszeli játszótereket keresgetve nagyon szimpatikus blogoldalra találtam, ahol számtalan ötletet kaptam, hova vigyük gyermekünket. http://jatszoterekbrusszelben.blogspot.com/

Bár azt hiszem, konkrétan azokban, amelyek megragadtak a blogoldalról engem, nem voltunk, de magát az oldalt akkor is hasznosnak találtam, és ajánlom másoknak is.

Szóval a hosszú hétvége nagyon jól sikerült. Peti a repülőért annyira nincs oda, főként a leszállás nem volt számára felemelő érzés, de ezt is kipróbáltuk, tanúság, más járművet kell választani az utazásainkhoz, amelyen nem kell feltétlenül ülve maradni 10-20 percnél tovább.

Gyönyörű parkok és csodaszép játszóterek fogadtak bennünket, iszonyú sok fényképet készítettem, és ami plusz pikantériája volt a kirándulásnak, hogy még egy tűzoltó tüntetést is láttunk, ahol maguk a tűzoltók gyújtottak tüzet.

Összességében két dolgot fogadtunk meg Brüsszel után:

-következő kirándulásaink Magyarországon belül lesznek, hisz még a hazánkat sem ismerjük,

-nem megyünk többet olyan párral semmilyen kirándulásra, akinek nincs gyermeke, és így nem tudja, milyen egy gyerekkel kirándulni.

Nagy izgalomban a család, mert hamarosan Brüsszelbe repülünk. Párommal idén április 1-én 5. házassági évfordulónkat ünnepeljük. Ennek örömére és ezt megünneplendő csütörtökön (24-én) elrepülünk a Wizzair jóvoltából, és egy hosszú hétvégét töltünk Belgiumban.

Mindannyian nagyon izgulunk, hiszen Petinek ez lesz az első repülő útja, és kíváncsian várjuk, hogy fog neki tetszeni. Már ő is várja, mert már annyit emlegettük a számára. Minden nap elmondjuk, hogy mennyit kell még aludni, és hogy milyen színű lesz a repülő, amivel majd utazunk.

Hazajövetelünk után jövőhéten ismét kontrollra megyünk, nagyon reméljük, hogy az EEG továbbra is azt fogja mutatni, hogy jól van, sőt én titkon bízom benne, hogy még jobb lesz az eredmény, mint decemberben. A kórházi kontrollt követően a Varghánál is felülvizsgálat esedékes. Ez utóbbitól kicsit  félek, mert folyton a gyógyszercsökkentést emlegeti a kezelőnk, amiben ha a kórházi eredmények is azt mutatják, benne is lennénk, de orvosi felügyelet és segítség nélkül biztosan nem vágunk bele. A helyezet pedig az, hogy Peti orvosa szerintem hallani sem akar majd a dologról és ettől már előre félek. Remélem találunk majd olyan orvost, aki támogat bennünket, és segít, hogy a Varghával közösen minél hamarabb meggyógyuljon a gyermekünk és ne kelljen a három éves tünetmentességet megvárnunk a gyógyszercsökkentéssel.

Alig telt el két hét az előző betegség óta, most itt volt az újabb. Az előzőt olcsón megúsztuk, mert akkor a vitaminok és az immunerősítők elégnek bizonyultak a gyógyuláshoz. Most azonban...

Sajnos a hetünket ismét betegség árnyékolta be.

Múlt hét csütörtökön kezdődött a dolog, magas lázzal, amit szombat reggelig el sem tudtam mozdítani, hiába adtam 4 óránként a lázcsillapítót, hiába a hűtőfürdő és a vizes ruha, 39 fok alá nem ment a hője. Pénteken jártunk dokinál és azt mondta, mandulagyulladás, antibiotikum és sok tea, c vitamin. Így is tettem, de hétfőn még mindig lázas volt. Ugyan addigra már legalább ideig-óráig le tudtam húzni, de hát úgy gondoltam, hogy ez nem állapot, hogy ötödik napja lázas a gyerek. Visszavittem a „nagyszerű” háziorvosunkhoz, aki azt mondta, hogy tisztának hallja a tüdejét, menjek nyugodtan haza, itassam teával a gyereket, és adjam neki tovább az antibiotikumot. Igen ám, de délután 13 órára már 40 fokos láza volt. Akkor már a könnyeimmel küszködve imádkoztam a jó istenhez, hogy segítsen és most legyen velünk, hogy ne rohamozzon a gyerek (merthogy a magas láz nagy rizikó faktor a rohamok tekintetében). Szerencsére a hideg vizes ruha és a lázcsillapító kúp hatott és egy óra múlva már csak 38 fokos volt, és ekkor úgy döntöttem, elindulok vele a klinikára. Jobb oldali A típusos tüdőgyulladást állapítottak meg nála a hallgatózás és a tüdőröntgen alapján. Szóval befektettek a kórházba és a hetet ott is töltöttük.

Lázasan, betegen feszik az én kis drága Péterem. Tegnap felhívtak az oviból, hogy menjek a gyerekért, mert hőemelkedése van. Érte mentem, én nem láttam különösebben betegnek, azt leszámítva, hogy az orra teli volt és a tekintete bágyadtnak tűnt. Estére azonban 39 fokosra szökött fel a láza, és egész éjszaka méregettem, szinte végig lázas volt. Orvoshoz mentünk, de az orvos azt mondta, hogy nem komoly, ő még a helyemben nem adna antibiotikumot, de azért felírta. Hát..még várok, bár már ma is volt hőemelkedése, 37,7.

húúú. már azt hittem, hogy a belépő kódomra sem emlékszem, olyan régen jártam ezen az oldalon. A helyzet az, hogy szerintem amikor az ember el van keseredve és már nem tudja merre menjen, sokkal inkább belebonyolódik abba, hogy írjon, mint amikor a dolgok jól mennek.

Nos, nálunk a dolgok jól mennek. A korábbi, napi szintű rohamozások helyett utóljára tavaly decemberben volt rohama Petinek és a december 23-ai EEG is azt mutatja, hogy jól van. A kezelő orvosa kijelentette, hogy Petinél az ESES szindróma már nem áll fenn. Ez nagyszerű hír, karácsony előtt nem is kaphatott volna a családunk nagyobb ajándékot!

Szóval hálám fejezem ki a Vargha Tudományos Intézetnek és Kozák Andreának, aki a gyermekem kezelője!!! A fiam jól van, és ez a számunkra mindennél többet jelent!

Nagyon sokat fejlődött. Hozzá kell tegyem a fejlődése érdekében intenzív fejlesztésbe kezdtünk. Hétfőn szerdán HRG vizes torna, szerdán értelmi képességfeljelsztő egyéni foglalkozás keretében, csütörtökön szárazföldi szenzomotoros torna, és Ayres terápia.

Ismét régen volt alkalmam hírt adni magunkról. Cirka egy hónapja kb., hogy utoljára jelentkeztem. Sok minden történt azóta. Kezdem szép sorjában.

Először is, a borostyán lánc…nagyon energikus lett tőle Peti. Eddig is iszonyú sok energiája volt, de mióta viseli, úgy érzem, hogy olyan, mint egy duracel nyuszi. Néha örülnék az energiái negyedének is (mármint ennyit átadhatnak nekem).

Vargha Gyógymód…mint írtam korábban, kipróbálunk egy új természetgyógyászt. Siker sztori a családban, szóval nagyon bízunk benne. Július végén mentünk el hozzájuk, csináltak egy állapotfelmérés, és közvetlenül utána volt egy kezelés. Esküszöm, ha nem lett volna már egy pozitív tapasztalat a családban, úgy ott hagyom őket, mint a huzat. Iszonyú drága maga az állapotfelmérés, és a kezelések is, és úgy éreztem az első találkozás után, hogy egy kész átverés show-ban vagyok. De nem adtuk fel, hiszen úgy gondoltuk, hogy a családtagunkon már segített, és nekünk nem nagyon van már egyéb alternatíva, amiben higgyünk.

Egyenlőre nem bántuk meg. Kis lépések, nagy eredmények…., ahogy az egyik kezelő mondta. 8 kezelésen voltunk eddig. Két és fél hete tünetmentes Peti és az garantált, hogy a kezelések után van széklete. Igazi kis csacsogó lett, pár hét leforgása alatt fejlődött a beszéde, és a viselkedése is sokat alakult, már sokkal jobban elfogadja az irányítást, nem annyira hiperaktív, és a dühkitöréseit is jobban lehet kezelni.

Ha valakit érdekel, bővebben a www.varghagyogymod.hu weboldalon olvashat róluk. Olyan hírességet gyógyítottak már meg, mint a Kovács Ágnes úszóbajnokunk, és számtalan cikk és sajtóközlemény jelent már meg róluk.

Szóval egyenlőre csak pozitívan tudok én is róluk nyilatkozni, és úgy tűnik…(nem győzök az ujjammal kopogni, hogy lekopogjam), hogy ez hat a gyermekemnél, és nagyon remélem, hogy tudnak rajta segíteni, és fél-egy év múlva, már mint rossz álom gondolunk vissza az epilepsziára, a viselkedés problémákra, a fejlődésbeli lemaradásra….

Ma vettünk Petinek egy borostyán babaláncot.

Már korábban is vonzódtam a borostyán iránt, két éve a névnapomra a férjemtől egy borostyán köves medált kaptam ajándékba, amit én választottam. Azóta is nagyon szeretem és elég sokszor hordom. Egy volt munkatársam ásványkincsekkel való gyógyítással foglalkozik, és már ő is mondta, hogy ösztönösen milyen jó ásványt választottam kedvencemnek.

A lényeg, a lényeg, hogy tegnap valamilyen indíttatásból elkezdtem újra elolvasgatni mi mindenre jó a borostyán és úgy döntöttünk a párommal, hogy lehet jó lenne Petinek, ha lenne egy ilyen lánca.

Csak ízelítőül, a legfontosabb gyógyító tulajdonságai:

• segít a fogzáskori panaszok enyhítésében (ezen mi már túl vagyunk, nem ezért vettük)
• támogatja a szervezet saját immunképességét
• számos bőrbetegségre (neurodermitis, ekcéma), allergiára, bronchitisre is alkalmazzák
• nyugtató, fájdalomcsillapító hatást tulajdonítanak neki
• mentálisan serkenti az elmét, csökkenti a depresszió lehetőségét, előmozdítja a pozitív gondolkodást
• megszünteti a stressz okozta fejfájást és a migrént

Számunkra a legfontosabb a nyugtató és immunerősítő hatás, valamint az ekcéma (korábban sajnos már volt igen csúnya  a Peti bőre, de most szerencsére ezzel nincs baj), ami miatt úgy döntöttünk teszünk vele egy kísérletet.

Nem eröltettük a gyerekre, megkérdeztük tőle a boltban, hogy fel akarja-e próbálni. Úgy döntött, hogy igen. Első próba és tükörbe nézés után azt mondta, hogy nem kéri, de később újra visszatért, és ismét fel akarta próbálni, de e próba után már nem is vettük ki a nyakából, azt mondta, hogy szeretné, ha megvennénk. Így tettünk. Reméljük megszokja, és nagyon meg is szereti. Azt hallotuk, hogy azok a gyerekek, akiknek van, nagyon szeretik. Ismeretségi körünkben Kata baba az, aki ilyet hord születése óta. Egyszer akarták kivenni a nyakából, amire hevesen tiltakozott, szóval elválaszthatatlan része lett az életének. Eleven, egészséges kislány.

A hétne nagyon sok dolog történt.

Hétfőtől elkezdtünk HRG (hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika) tornára járni. Ez egy vízben végzett tornagyakorlatokból álló fejlesztő módszer, amely segíti az agyi érést, feljeszti a mentális képességeket, és sokat segít a mozgás fejlődésében, a mozgás összerendeződésében. Most egy intenzív két hetes turnust kezdtünk el, aztán meglátjuk, lehet, hogy szeptembertől egész évben fogunk járni. Az első nap után úgy gondoltam, nem megyünk többet. Rengeteg gyerek, mondhatnám tömeg (persze biztos csak az ilyen terápiára megengedett mértékű, de nekem túl személytelennek, túl futószalag jellegűnek tűnt). Péter konkrétan végig ordította az első 45 perces foglalkozást, érdemileg alig lehetett vele bármilyen feladatot megcsináltatni. Persze az az ember vagyok, aki ugyan ítél elsőre, de nem biztos, hogy ez az első ítélet nem változtatható át. Adtam még egy esélyt a dolognak és persze másnap is mentünk. (Volt olyan ismerősöm, akit másnaptól már nem láttam, valószínűleg az első nap után hasonló volt a véleményünk, csak ő úgy döntött nem ad másik esélyt). Nem bántam meg, hogy nem hoztam elhamarkodott döntést. Persze e döntésben azért segített a párom is, először azt mondta, hogy majd ő hordja másnaptól úszni Petit, végül pedig engem biztatott, hogy mindannyiunak az lenne a legjobb, ha megpróbálnám még egyszer és én hordanám. Hát megpróbáltam és csütörtökre már olyan ügyes volt az én gyönyörű nagy fiam, hogy a 45 percet teljesen nyugodtan, és iszonyat ügyesen végig tornázta. Nem győztem megdícsérni, látszott rajta, hogy ő is büszke magára.

Ami az epilepsziát illeti, hát sajnos NEM VAGYUNK JÓL!!! Hétfőn a 45 perces ordítós úszás után az öltözőben elbambult Peti. Bal oldalra elfordította a fejét és kb. 1 percen keresztül egyáltalán nem reagált rám, látszott a tekintetében, hogy nincs jól, azt sem tudja hol van. (Ez is közre játszott abban, hogy úgy gondoltam másnaptól nem megyünk tornára. Majd hülye leszek a gyereket szenveszteni és aztán még rohamozik is, persze tudom, hogy valószínű nem ez volt az oka a rohamozásnak) Hétfőn beszéltem a kezelő orvosával, elmondtam, hogy hogy vagyunk, és azt mondta, hogy majd csütörtökön vár és meglátjuk, hogy mit mutat az EEG. Hát azt mutatta, hogy nem vagyunk jól. Sajnos alvás közben, de éberen is nagyon csúnya az EEG-je, sokkal rosszabb, mint legutóbb volt. A doki néni azt mondta, hogy megpróbálkozhatnánk egy újabb IVIG kúrával, mivel az viszonylag jól bejött Petinél. Jövőhéttől heti egy nap újra kezelésre járunk. Szomorú vagyok. Különösen, hogy ma reggel már olyan hosszú ideig tartott a pislogásos rohamunk, hogy diazepámot kellett adjunk Petinek.

Az előző természetgyógyászról, akinél jártunk egy csomó jó dolgot, ugyanakkor egy csomó rosszat is hallotunk és mivel úgy látjuk, hogy igazából Petin nem sokat segítettek az általa javasolt dolgok, ezért mással próbálkozunk. (persze vannak dolgok, amiket azóta is tartunk, mivel mi magunk is jónak ítéljük meg, pl. nem igazán eszik Peti cukrot, csokit, helyette kicsi mézet, nem igazán iszik tejet, ha mégis, akkor nagyon kis mennyiségben, és még sorolhatnám, szóval azért elég sok dolgot tartunk még most is) 

A sógornőm lassan egy éve, hogy a Varghához jár. Számtalan problémája volt (nőgyógyászati, hormonális, asztma, súlyfelesleg, lelki instabilitás...stb.) Mára a problémái 95 %-a megoldódott. Kisgyerek kora óta szedett szteroidot, amit most a Vargha-gyógymód segítségével sikerült elhagyni, leadott 20 kilót, helyrejöttek a hormonális problémái, nem kellett májbiopsziára mennie, és hihetetlenül kiegyensúlyozott lett lelkileg. Szóval siker történet. Azt mondta, hogy a Varghánál kezelnek epilepsziás gyerekeket is, miért nem próbáljuk ki. Hát úgy döntőttünk, talán nincs mit veszítenünk. Időpontot kértünk, jövőhét hétfőn megmondják, hogy mikor tudnának fogani.  

Régen nem jelentkeztem ennek több oka is van, amiket most inkább nem részletezek, inkább leírom a lényeget. Voltunk a Heim Pál Kórház Neurológia Osztályán. A tapasztalatok:

1. nagyon felkészült, segítőkész, kedves, betegközpontú orvosok és nővérek

2. az orvos társadalom összetart, és ezt inkább tovább nem ragoznám

3. kaptunk néhány javaslatot Peti kezeléséhez, de igazából a korábban felállított diagnózist (ESES szindróma), és a saját kezelőorvosunk által javasolt kezelést helyben hagyták, sőt mondhatnám javasolták.

Hazajöttünk. Elkezdtük a természetgyógyász által javasol homeopátiás cseppet szedni és mivel gyermekünk továbbra is napi szinten rohamozott visszamentünk eddigi kezelőorvosunkhoz.

Három hetes immun globulin (IVIG) kezelés vette kezdetét, melynek első hetében még volt egy nap, amikor rohamozott a kisfiunk, majd három hét tünetmentesség. Kicsit több, mint egy hete az oviból azzal hívtak fel, hogy Peti rohamozott, és menjünk érte. Másnap reggel még volt egy rohamozós reggele. Már ott tartottunk, hogy megint megyünk vissza a kezelőorvoshoz, de azóta ismét jól vagyunk. Szóval, ha isten is úgy akarja, akkor jövőhét csütörtökön megyünk kontrollra, és reméljük addig is jól leszünk.

Sosem tudjuk ugazán minek köszönhetjük azt, ha jobban vagyunk, vagy ha rosszabbul, de minden nap hálát adunk a jó istennek, amikor jól vagyunk. Szóval most jól vagyunk....

Sajnos lassan be kell látnom, csak áltatom magam, hogy a kandida diéta megoldja a Peti betegségét. Már kb. 2 hete látom időnként pislogni (a rohamok ugyanis pislogásos formában kezdődnek, amikor furcsán el is változik kissé az arca), de sajnos ma nem maradt meg a pislogásnál. 20 percen belül 4 pislogásos roham után jött egy kis szünet, már kezdtem azt gondolni, ez is csak olyan nap, mint az eddigiek, csak kicsit több pislogással, aztán amikor éppen indulni készültünk egyszer csak lebénult Peti arca, bambán nézett rám, és patakokban folyt a szájából a nyál. Állt a két lábán, nem igazán volt magánál, de nem esett el, még csak meg sem rogyott. Gyorsan felvittem a nappaliba, lefektettem, és már éppen bontottam volna a diasepamot, amikor teljesen feltisztult. Kivittem a klinikára, de aztán gyorsan megbántam. Manisol-t kapott vénásan, hogy az állapotán kicsit javítsanak, de szerintem korábban sem jelentett semmit Petinek (kivéve talán egy esetet).Más nem történt. A dokinő tehetetlen, szteroidot szeretne adni Petinek, ami ellen egyenlőre tiltakozunk a sok mellékhatás miatt, és persze nem biztos, hogy segítene. A gyógyszerek igen nagy arzenálját már kipróbáltuk. Peti gyógyszerrezisztens epilepsziás.(legalább is a Peti dokija ezt mondja)

Most a ketogén diétát javasolta a tanár nő, amit nem tudom, hogy elkezdjünk e. Zsírt-zsírral. A természetgyógyász javaslatainak köszönhetően most jó étvággyal és úgy gondolom, hogy egészséges dolgokat eszik a gyerek, nem vagyok benne biztos, hogy a ketogén beválna nálunk. Persze beszéltem ma a klinika dietetikusával, mert már kb. bármit kipróbálok, csak jobb legyen.

Kétségbe esetten tértem haza kisfiammal a klinikáról, úgy éreztem fölöslegesen mentem ki, lényegileg nem történt semmi. Felhívtam az apósomat, akivel meg is osztottam e kétségbeesésem. Az eredmény: jövőhét szerdára várnak a Heim Pál Gyermekkórházba kivizsgálásra. Meglátjuk, hogy az ottani neurológusok mit látnak, hátha mondanak valami okosat, hátha csinálnak valami olyan vizsgálatot, amit eddig nem, hátha javasolnak valami olyan gyógyszert, amit eddig nem használtunk, vagy használtunk, csak nem ebben a kombinációban....nem tudom, bármi...hátha több szem, többet lát...hátha tudnak segíteni.....

A diétánk első pár hete viszonylag jól telt, egész jól sikerült tartanunk a természetgyógyász három legfontosabb szabályát: no cukor, no tejtermék, no gyümölcs. A problémát csak az jelentette, hogy a második hét közepétől Peti székelési szokása a korábbira állt vissza, vagyis sajnos csak 3-4 naponta tud kakilni. Kétségbe esésemben felhívtam a természetgyógyászt, nem szeretném, ha az eddigi jó szériánk az epilepsziájával kapcsolatban eltűnne. Így tehát a harmadik hétre kaptunk egy kis kedvezményt a diétára, már ehet joghurtot kicsi gyümölccsel, mézzel, sok zabpehely és rostokban gazdag ételek. Ezt javasolta a tanácsadó a székrekedés megoldására. Egyenlőre nem sokat változtatott a helyzeten. Így elkezdtem utána olvasni a neten, miket javasolnak, kipróbálunk egy-két dolgot, és igyekszünk tudatosabban odafigyelni, hogy a gyerek több rostot egyen és több folyadékot igyon.

Ma marhapörköltet csináltam hajdinával. (Valójában a marhapörit a fagyóból vettem ki, így már csak a köretet kellett elkészíteni.) Igazán ízletes lett.

A hajdna recept, amit magam kreáltam: 1 csésze hajdina, 2 szál újhagyma, 1 csokor petrezselyem, 1 nagyobb gerezd fokhagyma, só, bors, fűszerkömény, kurkuma, olaj

a hagymát az olajon megpirítottam, belereszeltem a fokhagymát, hozzáöntöttem a hajdinát, felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel és hozzádobtam a többi fűszert lefedtem és amikor elkezdett dagadni a hajdina, hozzá öntöttem még egy csésze vizet. addig fűztem, amíg a vizet teljesem felvette a hajdina és szépen megpuhult. Fenséges lett, ahhoz képest, hogy gabona...., remélem Peti is fog belőle enni (ma ezt még nem tette meg, mert miközben főztem, ő már jól lakott puliszkával)

Elkészítettem az első zabpelyhes cookies-t vörösáfonyával. Az alap receptet innen szedtem: http://www.mindmegette.hu/zabpelyhes-cookies.recept

Mindig is úgy gondoltam, hogy a neten talált receptek nagyon jók, csak mindegyik egy kis átalakítást igényel, hogy tökéletes lehessen. Persze van, amikor az átalakítás nem sikeres....

Kicsit tehát megváltoztattam az általam talált receptet, hogy illeszkedjen a táplálkozási tanácsadó által javasoltakhoz.

A hozzávalók tehát nálam a következő képpen alakultak:

3/4 bögre vaj, 5 dkg méz, 2 tojás, 1 1/2 bögre tönköly liszt, 1 teáskanálnyi szódabikarbóna, 1 teáskanál fahéj, 1/4 teáskanál szerecsendió, 1 1/4 bögre zabpehely, 5 dkg vörös áfonya, 1 teáskanál mandula aroma

Egy tálban összekevertem a lisztet, szódabikarbónát, fahéjat, szerecsendiót.Egy másikban kikevertem a mézet a lágy vajjal. Hozzáadtam a mandula aromát és a tojásokat.  Amikor egynemű lett fakanállal hozzákevertem a lisztes keveréket, majd a végén a zabpelyhet és az áfonyát. Kb. 1 óra hosszára betetettem a hűtőbe!!! Amikor letelt a pihenés órája, előmelegítettem a sütőt 180 celciusra. A masszából diónyi gombócokat formálotam, vajazott tepsibe raktam. Kb. 8-10 perc alatt megsült.

A kandida diéta miatt a mézből ennyi pont elég, de amúgy az volt a család meglátása, hogy még inkább mennyei finom lehetett volna, ha kicsit több benne a méz. A kisfiam így is értékelte, és evett belőle (a színes gyümölcs kellett a csalogatáshoz, nélküle nem vagyok biztos, hogy megkóstolta volna, így viszont nem hogy megkóstolta, úgy kellett eltenni előle)

És persze íme a remekmű: